A menza népszerű fogásai régen és ma

Piskóta csokiöntettel, rizi-bizi, milánói makaróni - pár étel, ami a menzának köszönheti a sikereit. A közétkeztetésben mindenki részt vett egyszer - nézzük a történetét!

A gyermekek iskolában való étkeztetése korántsem XX. századi találmány. Eleinte ugyan nem vonatkozott a hazajárós gyerekekre, csak a bentlakásos iskolák kínáltak étkezést - nem is nagyon volt más megoldás. Mivel ezek az intézmények leginkább egyházi fenntartásúak voltak, a konyhai alapanyagokat is az adott egyház állta, na meg néhány tehetősebb szülő. Azokban a bentlakásos iskolákban, ahol a tandíj magasabb volt, a napi négyszeri étkezés volt az általános. Az állami, "bejárós" iskolák sokáig nem biztosítottak ebédet: a déli tanítási szünetben mindenki hazament, és a saját családjával evett. Délután 1-2 órára gyakran még a boltok is bezártak - a közös ebéd a boldog békeidők polgári családjának megszokott rituáléja volt. Sok családnak jelentett jövedelemkiegészítést az úgynevezett kosztos diákok tartása - a háziasszony olcsó ebédet adott olyan, általában vidéki diákok részére, akik nem tudtak hazamenni a saját családjukhoz. József Attila Mamája is így próbált pár évig egy kevés plusz pénzhez jutni.

Diákok ebédelnek egy kollégiumban

A mai értelemben működő menza csak a háború után lett általános - a "csak" háztartásbeli nők száma szinte nulla lett, részben a kor divatja, részben pedig a háborúban meghalt férfiak munkahelyi kiesése miatt. A sokszor két-három műszakban dolgozó szülők nem ebédeltek többé együtt otthon, hiszen gyakran még a közös vacsora sem volt megoldható. A mai értelemben vett iskolai étkeztetés története ekkor indult.

Ebben az időben nem tettek különbséget az iskolai és munkahelyi menzák között - ugyanazt a típusú ételt kapta a hat éves elsős, mint az ötvenes művezető. Bár az iskolai menzák ebben a korai szakaszban még saját magukra főztek - nem volt központi ebédkiszállító cég, amely egész kerületeket vagy városokat látott el - , de a változatosság már ekkor sem volt a fő jellemzőjük. Mentségükre legyen szólva, hogy eleinte, míg a fagyasztott és konzerv ételek ára relatíve magas volt, a "konyhásnénik" tésztát gyúrtak, buktát sütöttek, és megpróbálták kihozni a maximumot az éppen adódó alapanyagból. Nem meglepő módon minél kevesebb lett a feldolgozatlan alapanyag és a tennivaló a konyhán, annál jobban süllyedt a menza szintje.

Üzemi konyha egy kórházban

A nyolcvanas évek elejére, mikorra az étel még a legszegényebbek számára is megfizethető volt, az olcsó iskolai közétkeztetés szabályai is megszilárdultak. Ha valakit 2 éves korában bölcsödébe adtak, akkor az jó eséllyel az érettségiig hátralévő 16 éven át ette ugyanazt a harminc fogást, amit a menza kínált. Olyan, ma már nosztalgiát ébresztő, gyerekkor ízű fogások születtek itt, mint a milánói makaróni, amelyet olasz ételnek titulálunk ugyan, de nem az, vagy a rizi-bizi, ami egy pofonegyszerű, de a finom és krémes rizottó meglehetősen félresikerült adaptációja.

Múlt időben szidni a menzát persze nem egy nagy kihívás, és nem is túl elegáns - maradjunk annyiban, hogy illett az akkori étkezési trendbe, holott sokan otthon is rizses húson, tarhonyás krumplin, pörköltön és agyonhabart főzeléken éltek. De tegyük hozzá azt is, hogy ez a generáció még nem autóval járt iskolába, és ha szabad ideje volt, azt a játszótéren rohangálva töltötte, így lemozogta az ebédet akkor is, ha zsíros volt, akkor is, ha csak szénhidrátból állt. Hogy a menza ebben a formában a megváltozott életforma vagy étkezési szokások miatt számít-e idejét múltnak, az tulajdonképpen mindegy is. Remélhetőleg a közeljövőben sikerül úgy megreformálni, hogy a mostani gyerekek húsz év múlva jóleső nosztalgiával gondoljanak egy-egy fogásra.

Hozzászólások

zsuzsa.sulyok

Kedves Dacota! Nagyon kedvelem a cikkeidet, és, a rendkívül változatos, finom, "nemzetközi", különleges, és a többi receptjeidet is...(+köszönöm, a sok segítséget amit kaptam t?led, különböz? "recept-ügyekben"... A lényeg, a fentiek miatt, nehezen szántam rá magam, hogy néhány gondolatomat ideírjam... -bocs., -de, néhány mondatodra, "muszáj" írnom: -"a rizi-bizi a rizottó félresikerült adaptációja"- ??? -rizottó - rizi-bizi: -miért kellene hasonlítaniuk?---bocs. -Úgy tudom, a rizottóhoz, leginkább, "arborio" rizst kell használni, és teljesen más "jelleg?" , "önálló", f?- vagy el?étel készül bel?le... -Az "itthoni rizi-bizi", -amit "köretnek" eszünk, nem "arborio" jelleg? rizsb?l készül, és egészen más módon, -ett?l még, -szerintem, az is lehet nagyon finom... Egyszer?en nem értem, hogy miért kell, két, teljesen más országbeli, teljesen más jelleg? "rizsételét", "egymás fölé-alá tenni", -ennyi er?vel akár, a "keleti rizsételekkel" is hasonlítgathatnánk, -de minek... -"menza kaja": -teljesen igazad van abban, hogy X generációval ezel?tt, a gyerekek sokkal többet mozogtak, ebb?l kifolyólag, tényleg, akkor még, alig-alig volt "duci" gyerek. -Természetesen, a mostani, -tisztelet a kivételnek!, ---de, szinte, csak -"ül?-fekv?"- gyerekeknél, tényleg muszáj, legalább, a -"közületi etetésnél"-, változtatni. -DE, szerintem, meg kellene kérdezni, a "közvetlen ellátókat" és a szül?ket is, a tapasztalatokról, -"a reform etetés ügyiben""... -(bocs., de, pl., az egyik barátn?m, sok éve, egy-két ezer (vidéki nagyvárosi) óvodás "etetését intézi", -tudna "mesélni"...-(nyilván sokan mások is) -szerintem, úgy érzik, hogy lehet, hogy "táplálkozástudományilag", -"okos emberek", -"ott fönt"-, eldöntötték, hogy mostantól!, -"mit egyen a gyerek", -de, BÁRKI, aki gyereket etet, nagyon jól tudja, hogy csak fokozatosan, és "trükközve" érdemes próbálkozni "újfajta" étel - italok megkedveltetésével, -lásd SZAKIRODALOM... -"üptre", ez nem megy!, -(legföljebb nem eszi meg, a -nem kevés pénzért, kifizetett ételt) -és végezetül bocs., -de nem hiszem, hogy "ördögt?l való" és lesajnálandó, néha, egy-egy, sok zöldséggel készült rizses hús, vagy egy ev?kanálnyi lisztes rántással, kevés tejföllel készült f?zelék, stb., -meg, amiket itt felsorolsz... -Szerintem, azért, kevésbé "rosszak", -mint a -"zacskós levesek", - fagyasztott, panírozott "izék", stb-stb... -Elnézésedet kérem, de nekem, ennek az írásodnak néhány "konzekvenciája" nagyon "nem jött be", --bocs. -

Dacota

Szia Zsuzsa, Köszönöm a kedves szavakat, és egyáltalán nem bántasz meg azzal, hogy leírod a véleményedet, ne viccelj. :) Igyekszem nem alá-felé rendelni recepteket, mert úgy hangzik, mintha kultúrákat rendelnénk egymás alá-fölé. Kivételt képez az, mikor egy ország tipikus ételét totálisan átformálják, de ugyanazon a néven futtatják - mi ezt el?szeretettel csináljuk például a Cézár-salátával meg a bolognai raguval. Nem azért bánt a dolog, mert én aztán tudom, mi a jó, és mindenkinek azt kell követni meg szeretni, hanem mert mi is felkapnánk a vizet, ha valaki átformálja a mi ételeinket. :) A rizibizivel ugyanez a helyzet. A risi e bisi (ezen a néven) egy alap olasz rizottó, amihez, ahogy mondtad, arborrio rizst használtak eredetileg. Meg zöldborsót, alaplevet, fehérbort, vajat, parmezánt, esetleg pancettát. Mi ebb?l kreáltuk a mi rizibizinket, ami egy sima f?tt rizs némi zöldborsóval - még a nevet is lenyúltuk. :) A menzával kapcsolatban teljesen igazad van - ezért nem is írtam nagyobb véleményt az üggyel kapcsolatban. Én ugyan 12 évig ettem menzán, de annak pont 10 éve vége, saját iskolás-óvodás gyerk?cöm nincs, így fogalmam nincs, éppen mit adnak az ovikban, iskolákban. Ahogy mondod, ez egy nagyon összetett kérdés, "felülr?l" megoldhatatlan, hiszen nyilván más tápanyagokra van szüksége egy mélyszegénységben él? hat évesnek, aki esetleg csak az iskolában eszik meleget, mint egy budai elit középiskolába járó sportoló kamasznak - pedig adott esetben mindketten az iskolában esznek egyszer egy nap. Viszont továbbra is úgy gondolom, hogy a tudatos étkezésre való nevelés az iskola feladata is - hosszú távú befektetés, nálunk gazdagabb országokban, ahol a gyermekkori elhízás régebb probléma mint, nálunk, erre hamarabb rájöttek. Szül?ket nehezebb nevelni, viszont van jó pár példa arra, hogy a gyerek képes a szüleit rábeszélni egy-egy újabb fogásra, technikára, alapanyagra. Nem ördögt?l való a rántásos f?zelék és a mirelit zöldséggel készült rizs, csak éppen a megváltozott életkörülmények miatt idejét múlt (szerintem). Remélem, nem bántalak meg, ha ezt a véleményt fenntartom. :) Szép estét, Üdvözlettel, Nóra

zsuzsa.sulyok

Kedves Nóra! -Írtam egy "hosszabb, választ", -ami sajnos "menetközben" elt?nt, -ez már sokadszor történt velem itt, -bizonyára az én hibámból, -(nagyon kevés "helyre" írogatok net-en, ---(banya vagyok, válogatok), --- a "hozzáért?m" szerint, -itt nem megy, hogy hosszan -"tökölödsz"- a szöveggel, -mer' akkor elt?nik... -Röviden: -köszönöm a kedves válaszodat! -"gyerek-etetés ügy": - szerintem már a "bölcsiben" el kellene kezdeni... -rizi-bizi: -bocs, DE nálam, -(és, szerintem sokan másoknál sem, okvetlenül, ---"némi f?tt (fagyasztott) zöldborsó-rizsa kombó"... -nálam, -szezonban, -sok, frissen fejtett borsó, karikára vágott répa, némi hagyma "dinsztel?dik" egy kis kacsazsíron, +némi, lefagyasztott, sült csirke szaft, vagy húsleves is jön bele, +sok friss petrezselyemzöld, -és aztán a rizs... -Kedves Nóra! Köszönöm ezt az írásodat is, szerintem, sokan vagyunk akik nem csak a recepteket, hanem, az egyéb cikkeket is várjuk, és olvassuk, itt.

Törölt felhasználó

Kedves Zsuzsa! Nagyon nehezen, de kihámoztam a mondanivalódat a köt?- és idéz?jelek halmazából. Szerintem meglehet?sen szelektíven értelmezted Dakota írását. Nem tudom, voltál-e egyáltalán menzás valaha, de én a saját b?römön tapasztaltam (15 év) meg a közétkeztetés generációkra kiható ízlésromboló hatását. A családom kiskoromban települt át Erdélyb?l, addig egyikünk sem részesült a menzakoszt csodájában, mamánál laktunk-ettünk. Költözés után kerültünk valamennyien közétkeztetésbe, üzemi, kórházi illetve óvodai-iskolai menzára, és sok kaja el?tt gyakorlatilag döbbenten álltunk, hogy dehát ennek köze nincs ahhoz, amit mi eddig ugyanezen a néven ettünk. Na meg a híres menzai igénytelenség: nálam tizedikes gimis koromban tette be a kaput végleg egy fasírtban talált (pedig hogy örültem, hogy kivételesen jutott feltét!) ragtapasz. A másik, hogy sok ételt éveken keresztül nem ettem meg. Húslevest, mert a menzán hetente háromszor volt egy zsírpettyes sárga szín? sóíz? lé 5 szál cérnametélttel és átlagosan kett? répakockával, amit így hívtak. Rossz volt, nagyon, és mindig. A finomf?zeléket, ami rántásból és fél marék répa-borsó kombinációból állt. Tarhonyás hús: HA jutott az adagomba hús, az mindig nyesedék, általában mócsing volt. Liszttel dúsított ízetlen és színtelen krumplipüré, a rántott hús s?r?n "elfogyott" mire odaértem. Sorolhatnám akármeddig. Az ördög nem a menza menüsorában volt, hanem az elkészítés módjában: f?szerezetlen, ízetlen, rossz min?ség?, ROSSZ étel. F?zni én akkor kezdtem el, amikor összeköltöztem a férjemmel, a szüleim az erdélyi konyha fogásait preferálták némi nemzetközi kitekintéssel, de a "menzakaját" mindannyian konzekvensen kerültük mindig. (Én azt is szakácskönyvb?l tanultam, mi a rántás.) Nem f?ztem ezeket a fogásokat, amíg a férjem el nem kezdte kérni, otthon ? evett ilyeneket és sokat szeret. Nekiálltam pár dolognak, és miután a normálisan, házi módra készített menzás fogásokat megkóstoltam, jöttem csak rá, mennyi jó fogást szám?ztem volna az életemb?l örökre. Az én értelmezésemben Dakota is erre világít rá, hogy a közétkeztetés ördöge nem a fogásokban rejlik, hanem az elkészítésükben. Óriási a felel?sség a korai ízlésformálás tekintetében rajtuk,mert ha a gyerek heti 5 nap sz**t eszik, a maradék 2 nap otthon se fogod tudni rávenni, hogy megegye, készítheted akárhogy máshogy. Csak lassan, trükközve, ahogy te is mondtad. Lásd az alapvet? különbség a TE rizibizid és a menzai rizibizi között (és az olasz risi e bisi között). Szerintem a menzareformnak err?l (is) kellene szólnia: ehet?, urambocsá élvezhet? íz? ételt el?állítani, nem csak emberi fogyasztásra alkalmasat.

Ancsa131

Kedves Tündércafat! Száz százalékosan egyetértek a hozzászólásoddal, nekem pontosan ilyenek a tapasztalataim.. Biztosan az is lehet az alapja a véleménykülönbségnek itt az emberek között, hogy az ország különböz? pontjain más-más volt a menza színvonala, én is hallottam jó menzákról, de sajnos nekem sem ahhoz volt "szerencsém" egy vidéki kisvárosban.. Óvodás korom gyöngyszeme volt a sós kenyér, amit tízóraira szolgáltak fel egy kis teával.. (A nyolcvanas évek végér?l beszélek, nem háborús id?kr?l..) Ez az infó még a szüleinknek is olyan abszurdnak t?nt, sokáig nem hitték el, hogy tényleg ezt kapjuk, addig, míg pár szül? "tetten nem érte" a kedves óvó-/konyhásnéniket, akik ezután már nem hordták haza a nekünk szánt margarint/löncshúst, vagy csak kevesebbet bel?le.. Szerintem ez volt az egésznek a rákfenéje, az akkor még nagyon is él? szocialista szemlélet, hogy mindenkinek a munkahelyér?l kell "megélnie". De amikor fejl?d? szervezetek el?l pakolták el az almát pl., hogy de jó lesz majd otthon a rétesbe, akkor azért nem volt egy kis b?ntudatuk vagy hasonló? Szerintem a kicsalt hozzávalók és a lesz..om elkészítési technika miatt lett mindig olyan az eredmény, amilyen, ezekkel az ételekkel semmi baj nem lett volna, ha beleteszik, amit bele kell, és úgy készítik, ahogy kell.. Aztán az iskolában harmadikos koromig bírtam a menzát, akkor kijelentettem, hogy inkább eszem otthon akármit, bármit, csak azt nem kelljen. De ez a pár év menzai lét is azt a hatást érte el, hogy évekig nem ettem meg azokat az ételeket, amit ott elénk pakoltak.. Amikor édesanyám nagy nehezen, hosszú évek alatt rávett, hogy végre megkóstoljam az általa készített verziót is, persze rögtön más színben t?ntek fel a dolgok, és a nagy részét meg is szerettem.. És ez volt a f? baj a menzával, hogy a korosztályom jó részének vette el a kedvét pl. a zöldségekt?l, az ott borzalmasan elkészített f?zelékekkel, ezért sokan még most, feln?tt fejjel sem eszik meg, pedig annyira istenien el lehet készíteni, akár egy egyszer? f?zeléket is.. Hát, remélem, manapság már jobb a helyzet ilyen téren.. :)

Filamér

Lehet, hogy nagyon egyedül leszek a véleményemmel, de én nagyon szerettem az iskolai menzát. Ma is érzem néha az illatát némely igazán finom ételnek, amit már beazonosítani sem tudok ugyan, de kellemes emlékeket ébreszt. Azt tanultam a nagyszüleimt?l, hogy az étel szent, amit kapsz, meg kell enni, így én sosem turkáltam szét a kaját, és nem finnyáskodtam, ha nem is ettem meg mindig mindent, de a nagy részét örömmel. Na igaz, otthon annyira rosszul, agyonborsozva f?ztek, hogy míg nem lettem menzás, azt hittem a rizsnek természetes állapota, hogy majdnem fekete. Rácsodálkoztam a menzai hófehér rizsre :-) Máig emlékszem a menzai töltött húsra, a sült csirkecombra, a félig kemény - félig szétf?tt krumplira, a stefániára, rántott tonhalra, a spenótra :-) A csokiöntetes piskóta pedig hát persze, maga volt a mennyország :-) Jut eszembe: nagyon megköszönném, ha valaki tudná, hogy a régi menzás id?szakban (nyolcvanas-kilencvenes évek) hogyan készült a klasszikus melegszendvics? Tán a Junior csinálta, és minden gyári büfében azt lehetett kapni, ma is érzem az ízét, imádtam, de nem tudom reprodukálni! Hálás lennék a receptért :-)

Dacota

Szia Filamér, Hát pont ez az! :) A gyerekkori ízek megmaradnak, és nosztalgiát ébresztenek - bármekkora gasztronáci vagyok, úgy emlékszem, hogy a menzai makaróni maga volt a csúcs, pedig tudom, hogy nem. :) Én magam ugyan nem sütök rántott húst soha, de ha anyukám csinál, néha megkérem, hogy verje ki papírvékonyra, hogy "menzás" legyen - mert jó emlékeket ébreszt, nem az étel, hanem a tülekedés, a délután, ami utána jött, és ahol a legnagyobb gond a mateklecke volt. Az, amit gyerekkorodban eszel, meghatározza a kés?bbi ízlésedet, és nehéz változtatni - ezért lenne a menza feladata is, hogy tudatosabb étkezésre szoktassa a gyerekeket. Ami a receptet illeni, nem tudom, melyikre gondolsz - volt egy húskrémes szendvics, amit általában az oviban adtak, meg a napköziben uzsonnára, imádtam! Elég baj, mert margarinnal elkevert löncshús volt....:/ De tudom, hogy melegszendvicsként is felbukkant kés?bb a suliban, bár én csak 92-ben kerültem els?be. Szóval, nem tudom, ezt keresed-e, de volt egy ilyen darab is. :) Szép napot! Üdvözlettel, Nóra

PM

Nekem sem volt különösebben megrázó a menza koszt. Általánosban és középiskolában is ettem, soha sem volt vele gondom. Nem emlékszem sem a sokak által emlegetett (f?leg a kollegáim szoktak nosztalgiázni ezen) a piskóta kockára, ami csokival volt leöntve, ilyennel én sosem találkoztam (80-90-es évek) de volt valami, ami mai napig ízlik, fene tudja miféle ízlésem van, nahát, ez pedig a meggy mártás, grízzel és f?tt hússal. Ilyet azóta sem ettem, anyukám prüszköl, ha megkérem, hogy csináljon, de nem igazán akar, én meg, hát, magamnak, az nem olyan. Az biztos, hogy a vezetésen sok múlik, na meg azon, hogy a konyhás nénik ne haza hordják a legjavát, hanem bele is kerüljön az ételbe, ahová való lenne. Szerintem nem lenne rossz, ha a menzákon is bevezetnék a titkos vásárló féle ellen?rzéseket, (ilyen legtöbb multinál létezik! és bizony mindenki igyekszik, mert nem tudja, mikor épp kivel van dolga) mert így javulna a koszt min?sége, nem kicsit. Aki meg pocsékul teljesít, kaphatna visszajelzést, szankcionálást, büntit, hogy máskor jobban tudjon teljesíteni.

Címlapról ajánljuk

További cikkek