Kevesen vannak, akik elégedettek a testsúlyukkal. A legtöbben fogyni szeretnének, de van, aki növelni szeretné a testsúlyát, akár izomtömeggel, akár pihe-puha párnákkal.Tartozzunk bármelyik csoportba, a kiindulási pont, aggodalmunk alapja a jelenlegi testsúlyunk. Ennek tükrében keressük az "ideálisat" - hány kg-nak is kellene valójában lennünk?
A legegyszerűbb közismert képlet az ideális testsúly kiszámítására az ún. módosított Broca-index, amely képlete nők esetén: (testmagasság (cm)-100)*0,85, férfiak esetén: (testmagasság (cm)-100)*0,9. Ez kb. az az érték, ami tökéletesen alkalmas az ijesztgetésre és a kétségbeejtésre. Sokan az így kapott értéket tűzik ki fogyókúrájuk céljául, gyakran irreális elvárásokat teremtve saját magukkal szemben.
Szerintem amit nagyon fontos megérteni mindenkinek, hogy olyan nem igazán létezik, hogy fixen X kg-nak kellene lennünk (hacsak nem vagyunk ökölvívók persze, ahol 10 dkg is számít). Sokkal inkább érdemes egy intervallumban, egy sávban gondolkoznunk, amely szélső értékei között tekinthetjük testsúlyunkat "ideálisnak" vagy szerintem inkább optimálisnak.
E sáv meghatározásának egyik legelterjedtebb módszere a testtömeg-index, azaz BMI (Body Mass Index), amelynek ránk vonatkozó értéke a testmagasságunk és a jelenlegi testsúlyunk függvénye - ez az adott magassághoz arányosan illeszkedő testsúlyt vizsgálja. A testtömeg-indexet az alábbi módon számítjuk ki: a jelenlegi, kg-ban kifejezett testsúlyunkat osszuk el a testmagasságunk méterben kifejezett négyzetével - azaz pl. 170 cm magas, 60 kg-s súlyú nő BMI-je: 60/(1,7*1,7) = 20,8.Ha a kiszámított érték 18,5-24,99 közé esik, akkor testsúlyunk a normál tartományban van. Ez alatt soványak (16 alatt kórosan soványak), 25 fölött túlsúlyosak, 30 fölött elhízottak vagyunk.A kiszámított BMI-t, amennyiben értékünk a normál tartományon kívül esik, egy figyelmeztető jelként érdemes értékelni.
Azonban ennek a módszernek is vannak hiányosságai: nem alkalmazható gyerekekre (náluk a percentilis besorolást alkalmazzuk), várandós nőkre, sportolókra, akiknek magasabb izom-arányuk miatt a testmagasságukhoz viszonyított testsúlyuk arányaiban nyilvánvalóan magas (gondoljunk pl. a birkózókra), mégsem tekinthetőek elhízottnak. A BMI szintén nem ad információt a testzsír-izomszövet arányra, testünk víztartalmára vonatkozóan, illetve nem tesz különbségek nemek szerint.
Mindenesetre én azt javaslom, hogy amennyiben testtömeg indexünk a normál tartományon kívül esik, ne essünk kétségbe, de forduljunk szakemberhez, aki szakértő szemmel méri fel tápláltsági állapotunkat, hogy szükség esetén a megfelelő, személyre szabott étrenddel optimalizálhassuk testsúlyunkat.
Fontos szembenéznünk azzal a ténnyel, hogy az optimális testsúly elsősorban nem esztétikai kérdés. A túlsúly, az elhízás nagyban növeli bizonyos krónikus betegségek, mint pl. a szív- és érrendszeri, a daganatos betegségek, a cukorbetegség és szövődményeinek kialakulásának kockázatát. Legyünk tisztában azzal is, hogy túlsúly vagy elhízás esetén már 10-15%-os testsúlycsökkenéssel is jelentősen csökkenthetjük a fenti betegségek kialakulásának kockázatát.
