A túrógombóc ugyan nem hungarikum, de valahogy mégis azok közé az ételek közé tartozik, amik nagyon tudnak hiányozni, ha valaki tartósan külföldön él. Ricotta, cottage cheese, és más hasonló lágy sajtok persze sok országban megtalálhatóak, de egyikből sem lehet igazán jó túrógombócot készíteni - némelyikből meg csak kifejezetten rosszat.
Ezt az epres túrógombócot még Németországban készítettem el egyszer-kétszer: ez ugyanis ricottából is ehető, nem úgy, mint a főzött változata. Akkoriban ugyan még tortadarába forgattam, amit ma már nem tennék meg - nem, mert ciki, hanem mert sokkal jobban illik hozzá az apróra darált mandula vagy törökmogyoró.
A módszer egyébként - mármint hogy főzés nélküli, tejszínnel lágyított, búzadarával dúsított túrómasszát töltsünk meg, sok minden mással is működik. Csokigolyó, málna, apró házi trüffelgolyó, vagy más, méretre vágott gyümölcsök is megkaphatják a túrós kabátot. Sajnos ki kell bekkelni azt a pár órát, amíg a búzadara megdagad annyira, hogy formázható masszánk legyen, utána viszont akár gyerekek is bevonhatóak a gyártásba. A kosz, a káosz és a túrómaszatos kezek lenyomata garantált, de sem éles kés, sem forró víz nem kell hozzá, így voltaképpen gyerekbiztos receptről beszélünk. Azoknak is ajánlom, akik figyelnek az alakjukra - mint minden desszert, ez is csak "plusz" élvezet, de elkészíthető zsírszegény túróval, a tejszín pedig kiválható zsírszegény tejföllel vagy egy pici tejjel - a cukor mennyisége pedig tényleg csak azon múlik, hogy mennyire vagyunk édesszájúak.
Egy a lényeg - csalogassátok be a nyarat a konyhába, a fázós eperszemeket meg öltöztessétek túrókabátba!
