A hét szakácsa: Katrin

Katrin szakácsunk tíz éve, amióta unokái megszülettek, teljes odaadással süt-főz nekik. Marcipándíszítései már-már a profizmus határát súrolják. Nézzétek meg csodás tortáit!

Katrin szakács

Ebben a hónapban lesz 39 éve, hogy elkezdtem saját háztartást vezetni, s egyedül főzőcskézni. Természetesen többször kikértem Anyukám véleményét. Anyukám is nagyon szeretett főzni, s mindig finomakat készített a családnak. Nagyon sok mindent Anyukámtól tanultam, főzni is, sütni is. A mai napig is az Ő sós stangliját készítem, igaz, kicsit változtattam rajta, de nagyon imádjuk így is!

Ezeket olvastad már?

Volt mindig időm munka után egy kis vacsorát összedobni, hétvégén pedig nagyobb sütést-főzést rendeztem. Majd amikor a gyerekeim tizenévesek lettek, nem szerették a menzás ételeket, ezért minden este főztem másnapra.Lassan 10 éve lesz, hogy unokáim vannak, azóta természetesen az Ő kedvükre sütök-főzök, ha nálunk ebédelnek, de ez szerintem természetes. Hiszen mindenki imádja a gyerekit, unokáit, és igyekszik a kedvükre tenni. Nekik készítettem például a rafaellós pipiket és a fasírtsüniket is.

Ezeket olvastad már?

Húsvétra például jó pár éve ilyen tálat szoktam készíteni, ami elég mutatós, és ami nem utolsó szempont, nagyon finom is:

Húsvéti főtt tojásos pipik recept

4-5 éve pedig elkezdtem tortákat sütögetni születésnapokra. Talán a legszebb torta ebben az évben készült, amit fiamnak készítettem, a Holdas-Göncölszekeres torta, valamint kisunokám kislányos tortája.

Ezeket olvastad már?

A cikk elején szereplő pókemberes tortát is én sütöttem, valamint a rózsa- és Pókemberfigurát is, bár ezeket készen vett marcipánból készítettem. Elmondhatom, hogy egyre jobban szeretek sütni, főzni.

Hozzászólások (0)

Címlapról ajánljuk

„Anélkül, hogy kritizálnám a szakmát, kijelenthetem, hogy a magyar cukrászatban...

Azt tartja, mindegy, hogy otthon sütünk-főzünk, vagy elmegyünk valahová, a lényeg a minőség, abból nem szabad engedni, már csak azért sem, mert a vendég észreveszi, ha becsapják, és akkor nem jön többet, szkeptikussá válik. Még mindig Párizst tartja a gasztronómia központjának, a díjakról pedig azt tartja: jó, ha vannak, de az ő életük a hétköznapokról és a nap mint nap betérő vendégekről szól, ezek alapozzák meg az ünnepi pillanatokat. Mihályi László cukrászmesterrel beszélgettünk.

KormosLili

További cikkek