Anyukám szerint korán kezdtem érdeklődni a főzőcskézés iránt. 7 éves lehettem, amikor megkaptam életem első szakácskönyvét, a mai napig őrzöm. A címe mi is lehetett volna más: Első szakácskönyvem.
Minden recept benne van, ami egy kislányt első konyhai próbálkozásai során érdekelhet. A limonádé, a tea, a rántotta, a bundás kenyér, sőt, még a málnaszörp is, azaz hogy mennyi szörp legyen a pohár alján, és hogy a szódával utólag kell felengedni. Én rendületlenül készítettem belőle sorban az ételeket, italokat kis székre állva, hogy felérjem a tűzhelyet, és persze a konyhából mindenkit kizárva. Természetesen időnként ehetetlen volt, de azért bátorított a család.
Ezeket olvastad már?
Később nem érdekelt annyira a főzés, így a komolyabb ételek készítésével akkor szembesültem, amikor 18 évesen férjhez mentem. Egy hét után észre kellett vennem, hogy ha nem vásárolok, üres a hűtő. És ha nem főzök, nincs vacsora. Ekkor kezdődött a Minerva-szakácskönyves időszak. Kérdés a férjhez, mi legyen a vacsora, szakácskönyv, futás vásárolni, aztán hívjuk anyát. Például azért, hogy nem találom a boltban a habarást, hol keressem?
Ezeket olvastad már?
Aztán szép lassan belopta magát a mindennapjaimba a főzés, és imádom. Este azzal fekszem, hogy „de jót ettünk!”, reggel azzal kelek, hogy milyen nap is van? Lesz ma idő főzni? És ha igen, akkor mit? És rossz a kedvem, ha tudom, hogy az adott napon nem főzhetek.
Ezeket olvastad már?
Többnyire a hagyományos ízeket kedveljük, de gyakran próbálkozom azért újdonságokkal is. Ha nincs ötletem, hogy mit főzzek, megnézem a környékbeli éttermek menüjét, és amire összefut a nyál a számban, azt készítem. Sokszor veszem észre, hogy nem véletlenül vannak abban a sorrendben az ételek. Egyik nap krumplipüré, következő nap krokett, egyik nap sertéspörkölt, következő nap babgulyás. Amúgy is híve vagyok a maradékmentésnek. Tele a fagyasztóm fél paradicsomokkal, paprikákkal, amik egy-egy nyárvégi vacsin maradnak, és télen mehetnek a pörköltbe, az ízetlen téli zöldségek helyett.
Ezeket olvastad már?
Mivel vidéken élünk, nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, hogy mindig saját készítésű kolbász, sonka, szalonna kerül az ételeinkbe. És persze a kiskertből a saláta, paprika, paradicsom.Hiszem, hogy a mai rohanó világban is kell időt szakítani a főzésre, hiszen megnyugtat, kikapcsol, és nem utolsósorban pontosan tudjuk, mi kerül a tányérunkra.Szóval, fiatalok! Főzésre fel!
