Élmények és ízek

„Minden pohár bor, amit elfogyasztasz, egy szelet kenyér a szőlősgazda családjának az asztalán” – mondta Mathiász János, a szőlőbűvész, valamikor a 19. század végén. Neki pedig hihetünk, hiszen aligha akad ember az országban, aki annyit foglalkozott volna a szőlővel és a borral, mint a múlt századi nemesítő.

ATerra Hungarica BorSzalonrendezvényének november 19-én a budapesti Gerbeaud-ház adott otthont. Az esemény elsődleges célja az volt, hogy bemutassák a természethű magyar borokat, ennek keretében pedig több mint harminc kisebb-nagyobb borászat képviseltette magát.

Milyen is a természethű bor? Olyan, amelyet a borászmester a saját borvidéken termesztett szőlőből állított elő természet- és tájhű gazdálkodással. A bor készítése során nem kap olyan mesterséges vagy természetes adalékokat, ami megváltoztatná karakterét, illetve a saját borvidéken kívül csak palackozott formában kapható. A BorSzalon harmincegy kiállítójának háromfajta borát kellett bemutatnia a közönségnek, akik végig ízlelhették a könnyű fehéreket, a finoman pezsgő rosékat,a testes vöröseket és a bejáratnál kapott füzetekbe ki is írhatták magukból a frissen szerzett ízélményeket.

A Gerbaud-ház fogadóterében lévő büfében kiváló borkorcsolya-tálakkal kedveskedtek az amatőr és profi kóstolóknak. A különböző sonkák és kolbászok, a libamáj-falatok, a nap érlelte paradicsom- és olajbogyóköretek, és a desszertként kínált bonbonok és macaronok tökéletes kiegészítői voltak a kilencven fajta kiváló bornak. Hogy akadt-e, aki az összeset végigkóstolta? Azt megígérhetjük, hogy jövőre figyelni fogjuk! Abban azonban már most biztosak vagyunk, hogy a Terra Hungarica remek bemutatót szervezett, és remélhetőleg sikerült új hagyományt teremteniük!

Dacota

Hirdetés

Támogatott tartalom

A mi Rögös túrónknak tényleg nincsen párja?

Ha röviden kellene válaszolni, a következőt mondanánk: bátran állíthatjuk, hogy valóban egyedülálló élelmiszer. Miért jelenthetjük ki ezt ennyire magabiztosan? Milyen érvekkel támasztható alá a Rögös túró egyedisége? Következzen egy gyors gasztronómiai kalandozás páratlan tejtermékünk világában!

Címlapról ajánljuk

Így festett egy szüret régen – Képeken a munka és...

Manapság már viszonylag ritka, hogy egy családi/baráti társaság, esetleg egy egész falu felhágjon a szőlőhegyre őszidő derekán, hogy az ott roskadozó fürtöket puttonyba szedje, azokból bort készítsen és az egész folyamatot lakomával, játékokkal és általános mulatsággal kísérje. A szüret nem is olyan rég szerves részét képezte az ősznek, a hozzá fűződő szokások pedig sokat mesélhetnek egy olyan korról és világról, amit (nagyrészt) már magunk mögött hagytunk.

Lakos Benedek

További cikkek