„Isszuk a pepsikokakólát…”
Szól Tímár Péter Csinibabájának ikonikus mondata, én meg a rendszerváltás utáni generáció bőséghez szokott magabiztosságával röhögcséltem, hogy pepsikokakóla, na persze. A szüleim magyarázták el, hogy a kóla, mint olyan, maga volt a nyugati jólét, a határtalan szabadság, amit ráadásul itthon nem lehetett kapni, úgyhogy az innen-onnan beszerzett nyugati bakeliteken, csempészfarmereken és hétfői tv-adásszüneten edzett generáció amolyan Szent Grálként tekintett rá.
A mi kólánk a Bambi lett
Persze, ha már a hanyatló nyugat produktumait nem lehetett beengedni az országba, kellett valami, hogy elmondhassuk, nekünk is van ilyen, még jobb is, mint az övék. Arról, hogy jobb volt-e vagy sem, én nem tudok nyilatkozni, az ezredforduló környékén visszatérő Traubi és az idővel szintén újra felbukkanó Bambi eredeti változatát nem ismerhettem.
Az érzést, hogy milyen valami elérhetetlennek tűnő földi jó után vágyakozni, viszont nagyon is ismerem. Ami a szocializmus fiatalságának a Coca-Cola volt, az volt nekünk az amerikai sorozatokban mutogatott dobozos kínai és a papírpoharas elviteles kávé.
Egyszóval a vágyakozás generációkon átívelő tapasztalat, más kérdés, hogy a várakozási idő az utóbbi időben jelentősen lerövidült. Hogy ez jó vagy sem, azt nem ebben a cikkben fogom feltárni, most nézzünk utána, hogy milyen buborékos üdítők pótolták a „pepsikokakólát”.
Az a bizonyos csatos üveg
1947-ben a Hazai Szikvízüzem megkezdte a Bambi névre keresztelt üdítőital gyártását. Kezdetben koronazáras üvegekben érkezett ez a jellegzetes, narancsszínű, szénsavas üdítő, majd később áttértek a mára legendássá vált, és 2,5 dl-s, csatos üvegre. A Bambi üvege egyébként a csomagolásdesign egy olyan korszakába repít vissza, amikor még ez a kifejezés jelentett valamit akár a leghétköznapibb élelmiszerek tekintetében is.
Mivel nem volt versenytársa, az ’50-es évektől kezdve jóformán nem volt, aki megálljt parancsoljon a Bambi népszerűségének. Ez volt a magyar üdítő, és pont.
És még Bambi is kapható...
Kezdetben csak narancsízű változatot lehetett kapni, aztán később, a hatvanas évek elején elkészítették az Erdei Bambit (málna-szeder) és az Utas üdítőt (citrom) is. Mivel nem volt konkurenciája, külön marketingstratégiára nem volt szükség a népszerűsítéshez, ettől függetlenül, akinek a Bambi hallatán nem csendül fel a fülében Kovács Eszti hangján a Pancsoló kislány, az nem tudom, mivel töltötte a gyerekkorát. Ilyenkor azonnal rá kell vágni, hogy „annyi vicceset látok, s hallok, és még Bambi is kapható”, aztán nézni, hogy a társaság többi tagjának, hogy lesz egész napra szóló dallamtapadása.
1968. A Coca-Cola megjelenik nálunk is, és átveszi a hatalmat
Mint a szocializmusban oly sok mindennek, a Bambinak sem tett kifejezetten jót, hogy versenytársa akadt.
Az 1967-es, Budapesti Nemzetközi Vásáron megjelent a Coca-Cola, majd egy évvel később, június 17-én a Magyar Likőr Ipari Vállalat kőbányai üzemében elkészült az első adag, Magyarországon palackozott Coca-Cola, egyúttal az első, nálunk gyártott, amerikai fogyasztási cikk a második világháború lezárását követően.
Persze nem úgy kell elképzelni, hogy június 17-én legördült az első rekesz, 18-án meg szó szerint annyi lett a Bambinak. Egyrészt, az ilyen jellegű fogyasztási cikkek sokkal lassabban terjedtek. A kóla nem számított alapvető élelmiszernek, bizonyos értelemben luxusköltés volt.
1968-ban 2 dl Coca-Cola 5 forint volt
Még Bambit sem feltétlenül vettek az emberek, ha volt otthon házi szörp, hát még Coca-Colát...
...amiből 2dl 1968-ban 5Ft-ba került. Nem számított durván drágának, de ha összehasonlítjuk azzal, hogy egy gombóc fagyi ára 1-2 Ft volt, egy korsó sör 4-6 Ft-ba került, egy havi fizetés pedig 2000 és 5000 Ft körül mozgott, akkor azért ki lehet számolni, hogy aligha kerülhetett fel a napi bevásárlólistára.
Ezzel együtt megjelent az első repedés a Bambi gránitszilárdságúnak hitt szobrán, és a szocializmus üdítőitala egyre kintebb és kintebb szorult a piacról, végül teljesen eltűnt. Később, prémium, kézműves üdítőként visszatért, de ennek már, a névegyezésen kívül, alig van valami köze az eredeti Bambihoz.
Az osztrák üdítő, ami Magyarországon vált híressé
Élt egyszer egy osztrák szőlőnemesítő és borász, bizonyos Lenz Moser, aki az 1950-es években a fejébe vette, hogy készít egy alkoholmentes, szőlőízű, szénsavas üdítőt. Az ötletet tett követte, 1957-ben bejegyezték a Traubisoda márkanevet, ami, azok kedvéért, akik nem némettagozaton edzőtek, a német Traube, vagyis szőlő szóból ered. Az üdítő a ’60-as években járt népszerűsége csúcsán, amikor már Németországban is gyártani kezdték, és innen már nem kellett sok, hogy a buborékos szőlőlé (ne csillogjon a szemetek, nem a fröccs), Magyarországra is megérkezzen.
Traubi kommt nach Ungarn
1971-ben történt, hogy a Badacsonyi Állami Gazdaság lincencmegállapodást kötött az osztrákokkal, és Balatonvilágoson megkezdték a Traubi gyártását. Szegény Bambinak már csak ez hiányzott a Coca-Cola mellé (sőt, ekkorra már a Pepsi is megjelent a hazai piacon), még egy import üdítő. A Traubinak viszont volt annyi előnye vele szemben, hogy nem akart utánozni semmit, Mosernek nagyon világos elképzelése volt arról, milyen üdítőt akar gyártani. (Érdekesség, hogy az Állami Gazdaság a lincencdíjat, részben, magyar borral fizette ki.)
A Traubi hamar megelőzte a Bambit
"Traubiszóda, a természet ajándéka." - Nem én találtam ki, ez volt a szlogen, és az üdítőből az első évben 1.6 millió palack készült, a nyolcvanas évek elején viszont már ennek a mennyiségnek a százszorosa is elfogyott belőle,
vagyis a szénsavas fehérszőlőlé valami olyat talált el a magyar közízlésben, amire addig, alighanem, senki sem számított.
Ráadásul szénsavasabb és karakteresebb ízű volt, mint a Bambi, így nem kellett sok, hogy megelőzze vetélytársát.
Emlékek ízei
A Bambi tehát annak köszönhette a népszerűségét, hogy nem volt más a piacon, és legalább elmondhatta a magyar fiatalság is, hogy van ám buborékos, üveges üdítőnk, még ha nem is Coca-Cola, de legalább lehet mellette romantikázni, egy-egy árnyas teraszon. Sokat elárul arról, hogy mennyire volt valóban jó termék, hogy amint konkurenciát kapott, gyakorlatilag azonnal megadta magát, még ha ez az azonnal, mai szemmel nézve, meglehetősen lassú folyamat is volt.
A Traubinál látszott, hogy mennyit számít, ha egy termék mögött valódi koncepció van, ráadásul a Traubi igazi reklámkampányt is kapott, szlogennel meg minden jóval, egész egyszerűen könnyebb volt elültetni az emberek fejében, hogy Traubit inni, nem kell félnetek, jó lesz. És az emberek el is hitték, olyannyira, hogy a mai napig kapható, némileg korszerűbb receptúrával ugyan, de hát akárhonnan nézem is, ez mégiscsak egy közel hatvanéves sikersztori.
