Régóta gyanították, hogy a bélflóra és az álmatlanság összefügg egymással, most azonban úgy tűnik, ok-okozati és kölcsönös kapcsolat áll fenn közöttük. Egy nagyszabású vizsgálat kimutatta, hogy bizonyos baktériumok növelhetik az alvászavar kialakulásának kockázatát, míg mások éppen ellenkezőleg: védelmet jelenthetnek. A kutatók arra is rámutattak, hogy maga az álmatlanság is megváltoztathatja egyes baktériumcsoportok mennyiségét a bélben.
Mi is pontosan az álmatlanság?
Az álmatlanság a leggyakoribb alvászavarok közé tartozik: nehéz az elalvás, illetve az alvás minősége is gyenge lehet. Ezt gyakran kíséri fáradtság és ingerlékenység, ami jelentősen rontja a mindennapokat. A becslések szerint a lakosság 10–20 százaléka szenved tőle. Ráadásul egyfajta lejtőként is működik:
előidézhet más testi és lelki betegségeket, amelyek súlyosabb egészségügyi következményekhez vezethetnek.
A kiváltó okok összetettek:
- genetikai
- környezeti
- viselkedésbeli és élettani tényezők egyaránt szerepet játszhatnak
Az azonban már korábban is ismert volt, hogy álmatlanságban szenvedők bélmikrobái gyakran eltérnek az egészségesekétől – de eddig nem sikerült igazolni, hogy valóban okozati kapcsolatról van szó.
Hogyan vizsgálták a kapcsolatot?
A kutatócsoport az úgynevezett Mendeli randomizációs elemzést alkalmazta – ez a módszer a születéskor örökölt genetikai különbségeket használja fel annak vizsgálatára, hogy egy tényező (például bizonyos bélbaktériumok) valóban előidéz-e egy adott állapotot (például álmatlanságot), vagy csak együtt fordulnak elő.
Az adatok alapját 386 533 álmatlanságban érintett ember genetikai vizsgálata adta. Ehhez kapcsolták a bélmikrobiomra vonatkozó adatokat: 18 340 főét a MiBioGen konzorciumtól, valamint 8208 főét a Holland Mikrobiom Projektből.
Az eredmények szerint 14 baktériumcsoport növelte az álmatlanság kockázatát (1–4 százalékkal), míg nyolc baktériumcsoport csökkentette azt (1–3 százalékkal). Ugyanakkor magáról az álmatlanságról is kimutatták, hogy 43–79 százalékkal visszaszorítja hét baktériumcsoport jelenlétét, míg 65–300 százalékkal növeli 12 másik csoport mennyiségét. Különösen az Odoribacter nemzetséghez tartozó baktériumok függtek össze szorosan az inszomnia kockázatával.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A kutatók szerint a vizsgálatukban nem találtak úgynevezett pleiotróp hatást (amikor egy gén több, egymástól függetlennek tűnő következményt okoz). Ez erősíti azt az érvelést, hogy valóban ok-okozati kapcsolatról lehet szó.
Ugyanakkor vannak korlátok: minden résztvevő európai származású volt, pedig a bélflóra összetétele etnikai és földrajzi különbségektől is függ. Az étrend és az életmód szintén nagyban befolyásolja a mikrobiomot, ezeket azonban nem vették figyelembe a kutatásban.
Az álmatlanság és a bélflóra kölcsönhatása egy összetett, kétirányú folyamat, amelyben szerepet játszik az immunrendszer működése, a gyulladásos válaszok, az idegi ingerületátvivő anyagok felszabadulása és számos egyéb sejtszintű mechanizmus
- magyarázták a kutatók.
A tanulmány előzetes bizonyítékot kínál arra, hogy valóban ok-okozati kapcsolat állhat fenn az álmatlanság és a bélflóra között. Ez a jövőben hozzájárulhat olyan kezelések kifejlesztéséhez, amelyek a mikrobiom befolyásolásával segíthetnek az alvászavarok leküzdésében.
