Sok éven át a testtömegindexet (BMI) tekintették az elhízás és a hozzá kapcsolódó egészségügyi kockázatok egyik alapvető mutatójának: egyszerűen kiszámolható a testsúly és a magasság négyzetének hányadosaként, és széles körben alkalmazzák nemcsak az orvosi gyakorlatban, hanem akár a statisztikákban is.
Ezért nem pontos a BMI-mutató
Ugyanakkor egyre több kutatás rámutat arra, hogy a BMI önmagában nem ad teljes képet arról, hogy valaki milyen egészségügyi kockázatokkal él.
Ennek oka, hogy a BMI nem tesz különbséget a testzsír és az izomtömeg között, és nem veszi figyelembe, hogy a felesleges zsír hol rakódik le a testen.
Emiatt olyan embereket is tévesen túlsúlyosnak vagy elhízottnak minősíthet, akik valójában izmosak vagy átlagos testsúlyúak.
Miért lehet megbízhatóbb a derék-testmagasság arány (WHtR)?
Ennek a mutatónak az az előnye, hogy közvetlenül tükrözi a hasi, úgynevezett centrális elhízást, amely az egészségügyi kockázatok szempontjából sokkal fontosabb lehet, mint a puszta testsúly.
A WHtR kiszámítása:
A legtöbb szakmai irányelv szerint a 0,5-ös érték feletti arány már megnövekedett egészségügyi kockázatra utal. Ennél alacsonyabb érték általában kedvezőbbnek tekinthető.
Számos nemzetközi kutatási eredmény szerint — beleértve nagyszabású, több ezer felnőttet vizsgáló elemzéseket — a WHtR megbízhatóbban jelzi előre a különböző cardiometabolikus kockázatokat, mint a BMI. Ez azt jelenti, hogy jobban összefügg a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség és más anyagcsere-zavarok valószínűségével.
A WHtR jobb szűrőeszköz lehet a jövőbeli koszorúér-betegség kockázatának előrejelzésére, mint a BMI vagy akár a derékkörfogat önmagában — még olyan esetekben is, amikor valaki BMI-je az egészséges tartományba esik
- állítja egy nemrég publikált vizsgálat.
Milyen határértékeket érdemes ismerni?
Fontos hangsúlyozni, hogy mind a BMI, mind a WHtR csupán egy mérőszám a sok közül, és önmagában nem helyettesíti a teljes orvosi vizsgálatot vagy a vércukorszint, vérnyomás és egyéb tényezők elemzését. Mindazonáltal a hasi zsíreloszlás figyelembevétele tovább finomíthatja az egészségügyi kockázatbecslést, különösen olyan esetekben, amikor a BMI félrevezető lehet.
