Mindennek eljön az ideje egyszer. Például a sztrapacskáé is. És miért éppen most? Máskor is lehet készíteni, de a csillagok állása és főleg, a krumpli állaga, most a legmegfelelőbb.
Mert ugye, nyers, reszelt krumpli szükséges hozzá és liszt, meg só. Nem, nincs tévedés, az igazi sztrapacska, tojás nélkül készül! Mostanra a télire eltett burgonya jó adag vizet veszített, így arányaiban több keményítőt tartalmaz, az meg igazán jó kötőanyag, nem kell hozzá tojás.
Amire viszont ügyeljünk, hogy nokedlitésztánál jóval keményebbre állítsuk össze és bő, zubogó vízbe szaggassuk a krumpligaluskákat, mert ha lágy a tészta, szétmállik, ha pedig kevés a víz, a végén – a keményítő miatt – ragacsos csuszpájz lesz a fazékban. (Nem véletlenül keményítették régen az abroszokat, terítőket krumplilében!)
Ha megfőtt és leszűrtük, mehet rá bőven a juhtúró (liptói vagy brindza), és már kész is van a brindzové halusky, vagyis a sztrapacska.
Én, a felvidéki ősökhöz híven, vajjal (lehet zsírral is) összeforralom a tejfölt, azt összekeverem a leszűrt sztrapacskával, tetejére lehet sütni szalonnát és elbírja a plusztejfölt is.
Készítem párolt káposztával, savanyítottal is, és uram bocsá!, a szilvalekvárosat is szeretem.
Az elnevezésével pedig ne legyen gondunk, mert a szlovák éttermek brindzové haluskyja, vagyis a juhtúrós galuska, azaz a sztrapacska (ez a legrégebbi neve) ugyanaz az étel.
Még néhány szót a brindzáról. Azt hinnénk, ez tősgyökeres szlovák juhtúró, de nem. Erdélyi eredetű, román pásztorok ismertették meg a szlovákokkal. A liptói viszont már valóban a legfinomabb szlovák brindza.
Ahányszor csak sztrapacska készül nálunk – elég sokszor –, mindig felelevenítjük Gazsi bácsi történetét, akit, felvidéki dolgos-szorgos ember lévén, jutalomüdülésre küldtek a szlovák hegyekbe. Ha már világot lát, gondolta, meglepi feleségét egy jó kis tésztaszűrővel, mert tönkre ment a régi, ő pedig igencsak szerette a sztrapacskát.
Be is ment a boltba, ott azonban hamar rájött, bármennyire is szépen, tagoltan mondja, hogy tész-ta-szű-rő, bizony senki nem érti, mit is szeretne.
Összeszedte hát szláv nyelvtudását és kibökte: „Vodá igyi, haluski sztop!”
Mondanom sem kell, ajándékvásárlását siker koronázta.
