A csipkerózsa vagy vadrózsa Európában honos, 1-3 m magas tüskés cserje, a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. A csipkebogyó (hecsedli) a vadrózsa termése. A népnyelv használja még a hecserli, hecsepecs, bicske, csipkenye, csitkenye, csitke, vadrózsalekvár elnevezéseket is.
A csipkebogyó C-vitamintartalma mintegy nyolcszorosa a citroménak, és igaz, hogy ennek egy része a szárítás és a tárolás során elvész, azért érdemes télire betárazni belőle. Tartalmaz pektint, magnéziumot, vasat, kalciumot, nyomokban karotint, A, B1-, B2- és K-vitaminokat.
Jótékony hatású meghűléses megbetegedéseknél, gyulladásgátló hatása is ismert – influenzás időszakban fogyasszuk a belőle készült teát megelőzés céljából! Segíthet vese- és hólyagbántalmaknál, hurutos megbetegedéseknél, de ajánlott vesekő, vesehomok kezelésére is.
A csipkebogyó főzete külsőleg és belsőleg jól használható nehezen gyógyuló sebek, fertőzések kezelésére is. Serkenti a mellékvesék és a máj működését is.
Hogyan használjuk?
A csipkebogyót sokféleképpen fogyaszthatjuk – teát, lekvárt, szörpöt, likőrt, bort, pálinkát, mártást, befőttet is készíthetünk belőle.
Magjaiból vadrózsaolaj készülhet, ez jó száraz bőrre, égési sérülésekre, napégésre, csökkenti a sebek hegesedés utáni nyomait, késlelteti a bőr öregedését, az apró ráncokat pedig kisimítja.
Gyűjtsük, szárítsuk magunk!
Gyógynövény-alapanyagot tiszta helyen, forgalmas autóúttól távolabb kell gyűjteni. A gyűjtés nagy türelmet igényel, mivel a rózsabokor a leveleit ősszel lehullatja, de szúrós tövisei megmaradnak. A horgas tüskékbe könnyen beleakadunk, így ennek megfelelően érdemes öltözni is. Mindig hagyjunk pár szem bogyót a bokrokon, gondoljunk a madarakra is!
A teának való csipkebogyót szeptembertől decemberig gyűjtjük még az első fagyok előtt. Lekvárkészítéshez a fagyok után gyűjtött puha termések jók igazán, de a gyűjtés után azonnal fel kell dolgozni őket. A bogyókból készíthetünk még csipkebort, szörpöt és pálinkát is.
Ha teának szeretnénk elkészíteni, akkor szárított bogyókra lesz szükségünk. Ehhez az összegyűjtött bogyókat minél előbb fel kell dolgozni, pár óra alatt befülledhetnek. A termést vágjuk félbe, a benne lévő apró magvakat és szőröket távolítsuk el. Legyünk óvatosak, mert a szőrök bőrirritációt okozhatnak, érdemes kesztyűt húzni. 2 kg friss csipkebogyóból körülbelül 1 kg szárazat kapunk. A megtisztított bogyókat kiterítve szárítsuk. Kb. 3-4 hét, mire „zörgősre” szárad. Ezt követően hűvös helyen papír- vagy vászonzsákban tároljuk.
A dércsípte bogyók szárításra nem alkalmasak, ezekből készül a lekvár mellett még a szörp, a bor és a pálinka. A termést mossuk meg, mindkét végét vágjuk le, tegyük egy nagy fazékba, és főzzük legalább egy órán át. Folyamatosan kevergessük, és figyeljünk, mert könnyen leragadhat. A főtt csipkebogyót passzírozzuk át szitán, ebből a masszából készíthetünk lekvárt, bort vagy pálinkát.
Amennyiben nincs időnk magunk gyűjteni a csipkebogyót, szárítva piacokon vagy gyógynövényboltokban is hozzájuthatunk.
