Számos kritika éri az ökológiai lábnyomanalízis módszerét, de a szakértők azon fáradoznak, hogy finomítsák, pontosítsák a mérőszámokat, és így, igazán a realitásokat tükrözve határozzák meg a fogalmat. Az ökológiai lábnyom arra hivatott, hogy megmutassa, életmódunkhoz mennyi halászati és földterület szükséges, ezek összesen hat tényezőből tevődnek össze. Számít az, hogy mekkora a húsfogyasztásunk, s az ebből következő legelőterület nagysága, amin a haszonállatokat nevelik, az éves papírfogyasztásunk, tűzifa-felhasználásunk pedig az erdő lábnyommal mérendő.
A szántóterület iránti igényeink a növényi alapanyagok felhasználásával kapcsolatos szokásainkat tükrözik. Ott van még a sokat emlegetett szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos szén lábnyom, mindezek együtteséből kapjuk meg azt a számot, ami saját földterület-szükségletünket tükrözi. Magyarországon ez a szám átlagosan 2,2 hektár körül alakul, az elvárt és ideálisnak mondható 1,7-tel szemben. A világ ökológiai lábnyoma átlagosan két és félszeresére nőtt az elmúlt évtizedekben, a legnagyobb mutatója – nem nehéz kitalálni – a fejlett országoknak van: Észak-Amerika 11,7 hektáros lábnyomától lemaradva, de azért így is 6,3-as mutatót hozott össze Nyugat-Európa és mára csak a fejlődő országokban, Afrikában jellemző, hogy nincs túlfogyasztás, azaz nem használnak föl több erőforrást annál, mint ami a rendelkezésükre áll. Nagyon sokat tehetünk azért, hogy a Föld élhető hely maradjon a következő generációknak is! A helyben, hazai termelőtől vásárolt élelmiszerek sokkal egészségesebbek és kevésbé terhelik a környezetet, különösen, ha sok, feldolgozatlan alapanyagot vásárolunk késztermékek helyett.
A tömegközlekedés választása a mindennapos autózás helyett szintén ilyen, akárcsak a húsfogyasztás mérséklése, amivel a szervezetünket is tehermentesítjük. A vízhasználat visszafogása, ezt talán magyaráznunk sem kell, miért fontos. Saját ökológiai lábnyomodat itt számolhatod ki.
