Tartósítószer: kell vagy sem a lekvárnak belőle?

Elég a tisztasági és biztonsági előírások betartása, vagy szükség van tartósítószerre is a befőzéshez?

Adalékanyagmentesen táplálkozni nagyon menő és hasznos is a legtöbb helyzetben, a befőzésnél viszont érdemes mérlegelni és átgondolni, mielőtt eldöntenénk, milyen módszert alkalmazunk.

Elvileg nem kell

Elméletileg abban az esetben, ha betartjuk az összes tisztasági előírást, és elképesztően precízek vagyunk, akkor semmilyen tartósítószerre nincs szükség a befőzéskor. A tisztasági előírások a következők:

  • A konyha legyen makulátlan, a tűzhely és a pult is. Ne főjön a lekváron kívül más a tűzhelyen, és ne is foglalkozzunk más alapanyaggal befőzés közben, nehogy a dolgok összekeveredjenek.
  • Az eszközök legyenek sterilek, sőt, van, akinek külön erre a célra félretett tölcsére, merőkanala, fakanala, edényei vannak, nehogy az előző ételek maradványai véletlenül a lekvárba főjenek.
  • Az üvegek legyenek elmosogatva és csírátlanítva, győződjünk meg róla, hogy a tetők is tiszták, sőt, arról is, hogy nem ferdültek, deformálódtak, hogy biztosan jól zárnak, nehogy levegő érje a lekvárt.
  • Dunsztoljunk szárazon vagy nedvesen.

Elég a cukor, a só és az ecet?

A lekvár saját cukortartalma és a savanyúság ecet-só kombinációja maga is segít abban, hogy az étel ne romoljon meg, de mivel ezeknek aránya receptek és ízlés szerint is változhat, erre nem igazán lehet önmagában biztosan támaszkodni.

Hiba mindig becsúszhat

A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy még akkor is csúszhat a rendszerbe hiba, ha mindent jól csináltunk, még a legnagyobb odafigyelés mellett is megtörténik, hogy amikor a zserbóhoz elővesszük a szépen eltett lekvárt, akkor ott figyel a penész a tetején. Ilyenkor pedig joggal tesszük fel kétségbeesve és szomorúan a kérdést, mi rosszabb, a penész, a kárba veszett munka és gyümölcs, vagy egy kis tartósítószer?

Nátrium-benzoát (E211)

Nem minden E-szám való az ördögtől, sőt, amennyiben megvéd minket egy esetleges mérgezéstől, még jól is jöhet. A befőzéskor leggyakrabban használt tartósítószer a nátrium benzoát, ami a Tudatos Vásárlók Egyesületének adalékanyag útmutatója szerint allergiás reakciókat válthat ki, különösen asztmásoknál és szalicilsavra érzékenyeknél (az aszpirinben és sok gyümölcsben, pl. eperben és más bogyósokban, citrusokban, szőlőben található). A negatív hatásokat olyan esetekben figyelték meg, mikor nagy mennyiségben, tartósan fogyasztottak belőle. A vizsgált alanyok testsúlykilogrammonként 25 mg-ot ettek a tartósítószerből, náluk bélrendszeri görcsök és idegrendszeri zavarok léptek fel.

Ezt láttad már?

Így dunsztolj, ha szeretnéd, hogy a lekvárok kihúzzák karácsonyig

A kevés nem árt

Most jöjjön egy kis matek. Mivel a nátrium-benzoát adagolási javaslatai szerint 0,3 mg-ot kell elkeverni egy liter lekvár tartósításához, a fenti veszélyes határértéket még abban az esetben sem lehet elérni, ha valaki naponta több kilónyi lekvárt eszik meg, ami azért viszonylag ritka. Ha tehát valaki inkább biztosra menne, és nagyon szigorúan betartja az előírt adagolást, valamint biztosan nem ad a tartósítószeres lekvárból kisbabának vagy olyannak, aki allergiás lehet rá, annak nem fog ártani egy pici tartósítószer.

Ezeket olvastad már?

Ezeket olvastad már?

Címlapkép: Getty Images

via

Címlapról ajánljuk

További cikkek