A könyv tele van valóban csodás receptekkel, egyszerűbbek és munkaigényesebbek egyaránt szép számmal képviseltetik magukat benne. A sült, habos meggy hollandi módon nevet viselő az előbbi kategóriába tartozik. Elképesztően egyszerű megcsinálni, és nagyon kevés alapanyag szükséges hozzá. Némi változtatással – a cukor kiváltásával – sok modern diétába beilleszthető.
Van egyébként a kötetben két nagyon érdekes írás a vitaminokról, tápanyagokról és kalóriákról (hangsúlyozom, az 1930-es években járunk). „A háború alatt kezdett elterjedni az az új megállapítás, hogy a táplálóanyagokon (…) kívül vannak még más olyan anyagok, amelyek az élet fenntartásához nélkülözhetetlenek. Ezeket vitaminoknak nevezték el.” Ezt a jópofa felvezetést az A-, B-, C- és D-vitaminok egészen részletes leírása követi.
Végezetül pedig így fogalmaz Magyar Elek, alias Ínyesmester: „Érdekes, hogy a nyers borjúmáj mind a négy vitamint tartalmazza. Ha tehát valaki meg tudja enni a széjjelkapart, sóval, borssal, citrommal ízesített orvosilag megvizsgált nyers borjúmájat, mindenesetre sok hasznot tehet vele a szervezetének.” Jó ötlet, nem? Futás a henteshez!
De más okosságot is megtudhatunk ezekből a szövegrészekből. Azt például, hogy mi is az a kalória. Persze, ki nem tudja manapság, hogy mi az a kalória?! Nap mint számoljuk őket, sakkozunk velük, de vajon meg tudnánk fogalmazni így jelentését? „Egy kalória az a hőmennyiség, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy egy liter vizet 0 fokról 1 fokra melegítsünk. Megmérték mármost, hogy 1 gramm fehérje 4 kalóriát, 1 gramm szénhidrát ugyanennyit, egy gramm zsír ellenben 9 kalóriát produkál elégésnél.” Én biztosan nem tudnám. Bár a mindennapokban nem is vagyok az a kalóriaszámlálgatós típus, de azért én is túl vagyok már néhány „most aztán tudományosan lefogyok” életszakaszon. Az is lehet, hogy csak átlagos nő vagyok, akit nem érdekel, hogy hogyan működnek a dolgok, amíg működnek (és sokszor akkor sem, ha nem).
Ennél a desszertnél azonban nem nagyon kell törődnünk a kalóriákkal. Viszont ez sem tartozik a szép édességek közé. Miután megtaláltam a legrondább levest, a kaporlevest, szintén ebben a könyvben, elgondolkodtam azon, hogy talán minden fogásból ki lehetne választani a legkevésbé attraktívat. Azért ez a meggyes süti nem kerülne bele a válogatásba, mert például a hab a tetején gyönyörű egyenletesen megállt, még a fotózás alatt sem zuhant össze, pedig az én konyhámban ez nagyon ritkán fordul elő.
Az eredeti recept így szól: „1 kiló magjától megtisztított meggyet 25 deka cukorral, csipet fahéjjal és reszelt citromhéjjal 4-5 deci jó fehérborral puhára párolunk. A megpárolt gyümölcsöt lapos, kerek tálra halmozzuk. Bevonjuk 5-6 tojás kemény habbá vert, vaníliás cukorral ízesített fehérjével, és langyos sütőben 15-20 percig sütjük. Melegen tálaljuk.”
Frissítő, könnyű nyári desszert. Ráadásul a sütőt is csak rövid ideig és alacsony hőfokon kell hozzá bekapcsolni.
