Magyar sört exportálni a világ egyik sörnagyhatalmának számító Németországba kicsit nagy falatnak tűnik elsőre - mintha fjordokkal szeretnénk megtámogatni Norvégiát. Pedig bármilyen furcsának tűnik is, az ötlet működik - a németek érdeklődését a kézműves sör iránt a magyarok keltették fel 2013-ban a Braufesten Berlinben - mindezt egy 1963-ban épült luxus-sétahajó, a Thetis fedélzetén tudtuk meg egy rendhagyó sörbemutatón. A két órás hajókirándulásnak több célja volt, - azon kívül, hogy kipróbáljuk, milyen egy fél világot bejárt, hondurasi mahagóniból felépített luxus sétahajón csorogni a Dunán. Egyrészt, hogy a végállomáson bebizonyítsák nekünk, hogy már a Dunakanyarban is lehet pofátlanul jó ételekbe botlani, másrészt, hogy megtudjuk, ki az a Duke of Budapest, illetve hogyan veszi be a magyar kisüzemi sör Németországot.
De minek sört vinni Németországba?
Mivel a németek évszázadok alatt megszokták, hogy mindig van jó sör, nem alakult ki az a fajta kézműves sör éhség, ami nálunk beterítette a várost pár éve. A fiatalabb generáció viszont igényli az átlag német lágernél többet kínáló kisüzemi ízeket. Így kerül a képbe a Hudi Hudi sördisztribútor cég, amely évek óta foglalkozik sörimporttal. A legjobb angol sörök mellett olyan magyar újhullámos sörfőzők termékeit viszik Németországba, mint a Mad Scientist, a Rothbeer, a Hara Punk és a Yeast Wörks - ezeknek a sörfőzőknek a termékei egyébként mára bekerültek a legjobb berlini sörbárokba.
A cél az, hogy a magyar sörök Németországban ne jussanak a magyar bor külföldi sorsára, ne egy egzotikus különlegességként, hanem mint a nemzetközi sörvilág egyik legjobb termékeként tartsák számon.
Ez a gondolatsor hozta létre a Duke of Budapestet, a Yeast Wörks és a Mad Scientist közös gyermekét, ezt a selymes, frissítő, a rengeteg komló ellenére sem keserű New England IPA-t.
A Duke elsődleges célja, hogy a magyar sörök felé fordítsa a német piac érdeklődését, ezért a névválasztás is. Ahogy azt Bart Dániel Főzdefeszt-alapító elmondta, a magyar sör nem feltétlenül hívószó külföldön, de Budapest igen. Egy fejedelmi, ugyanakkor szabad sört akartak alkotni - nem királyt, mert őt túlságosan sok kötöttség veszi körül, hanem egy kreatív, szabad, ugyanakkor főrangú darabot. A Duke-ban benne van Budapest esszenciája, hiszen ez a város is tele van zseniális, kreatív, alkotó emberekkel, akik a saját területükön rengeteget tesznek a városért.
Van élet Budapesten túl is
Annak ellenére, hogy a magyar sörexportot a Budapest márkanévvel akarják bedurrantani, azért jó tudni, hogy a minőségi gasztronómia egyre több helyen érhető el vidéken is. Bár az elmúlt tíz évben sok új, minőségi étterem jelent meg az egész országban, lassan a bisztróvonal is elkezdi meghódítani a vidéket.
Kiváló példa volt erre gödi úti célunk, a Tó Bisztró. Az idén tavasszal, egy helyi kiskocsmából átalakított bisztró szerelem első látásra bárkinek, aki szeret kicsit kiszakadni a városból. A gödi Duna-parttal szemben álló Tó Bisztró egy laza, családias kis hely, ahová nyugodtan vihetjük a kutyát és a gyereket, de szerelmünkkel is beülhetünk elbújni a világ elől. Az állandó étlap és a kötelező hamburger, pulled pork kínálat mellett napi menü is van, ami nem merül ki a középizgalmas leves-főzelék kombinációban, olyan izgalmakkal várja a vendégeket, mint a csülkös pacal, vagy a harcsapofa.
A harcsapofa valószínűleg minden harcsák legnemesebb része, puha, omlós, szálkamentes ízorgia, amit pankó morzsába forgatnak, és végre valahára nem brit stílusban sült krumplival vagy borsópürével, hanem zöldsalátával kínálnak. Mielőtt valakinek a zöldsalátától elfintorodna az orra, ennek semmi köze nincs az olívaolajjal vékonyan megcsurgatott, zacskós salátakeverékhez: legalább nyolc különböző salátalevelet számoltam össze a tányéromon, a dressing pedig pont annyi volt, amennyi szaftossá teszi, de nem nyomja el a salátát. Emellett remek kisüzemi sörszortimenttel, és minőségi rövidital-kínálattal is rendelkeznek: a legkommerszebb ital a polcon egy üveg Hubertus volt, amit egy idős úr kedvéért tartanak, aki húsz évig volt a Tó Bisztró elődjének a törzsvendége, a napi egy lassan elkortyolgatott ital szokását pedig a mai napig megtartotta.
Érdekes módon több kiköltöző exfővárosi dolgozik a vállalkozásban - mi pedig nagyon reméljük, hogy a tendencia ragadós lesz, és a hasonló helyekből egyre többetet találhatunk, a Dunakanyaron túl is.
