De ez a felismerés csak egy meglepetés volt a sok közül. A Hekkelberg sör tulajdonosai tulajdonképpen azért találták ki az eseményt, hogy bemutassanak egy-egy titkos gyöngyszemet, ahol csapra verik a sörüket. A rendezvénysorozat keretében olyan minőségi vendéglátóhelyekre invitálnak minket, melyek nem a kézműves sörökre koncentrálnak, és nem akarnak tucatnyi művészi sört tartani, csak egyet, de annak viszont fel kell érnie a konyha színvonalához.
Ahogy a konyhájukban nem dolgoznak mélyhűtött termékekkel, margarinnal, ételízesítővel és leveskockával, úgy a csapjukon sem tarthatnak átlagos nagyüzemi sört.
Az első randi helyszínre ez mind igaz: a Lexo nemrég nyílt a Jókai tér 6 szám alatt, azaz nemrég fazonírozta át magát klasszikus halászcsárdából újhullámos halazóvá és vegetáriánus étteremmé, így eddig nem sokat hallottunk még róla. Eddig.
Egy igazi randihoz azonban nem elég a jó helyszín, a jó étel és ital, de kell egy személy is, akivel randizunk.
Ezért hívták meg Tischler Petrát, a Fishmarket képviselőjét, aki fiatal kora ellenére változatos életút után kötelezte el magát a gasztronómiának és végül a halkereskedésnek – volt kézilabdázó, krupié, szakács a Nobuban és a Costesben. Csüngtünk Petra szavain, aki elmondta, hogy mitől lehet finom, ízletes és egészséges a magyar édesvízi hal, például a ponty, amit ma már sokan meg sem esznek, annyira azonosítják a mocsaras, zsíros ízzel.
Pedig a ponty se nem mocsárízű, se nem zsíros – már ha megfelelően tartják.
Hogy minderről meg is győződhessünk, Tatai Márton séf nyers magyar halat tálalt fel nekünk – konkrétan egy pisztrángtatárt egy szelet feketére festett réteslapon, amihez a Mad Scientist nyári slágersörét, a Tokyo Lemonade-et ittuk, egy yuzuval -japán citrommal- készült witbiert -belga búzasört. Leginkább a Kronenbourg 1664-re emlékeztetett, azzal a különbséggel, hogy ez a sör zseniális volt, száraz, üdítő, leheletkönnyű, citrusos és tökéletesen muzsikált a szintén citrusosra hangolt pisztrángtatárral.
De az igazi bomba ezután következett: a pontytepertő annyira finom volt, hogy a kés megállt a levegőben.
Mellesleg nem átlagos pontytepertőről beszélünk nem átlagos pontyból. A Fishmarketről beszerzett pontyot nem úgy készítették el, ahogy az alföldi csárdákban szokás – a hal haszontalan részeiből –, hanem rendes friss és finom pontyhúsból, csodálatos, ropogós paprikás bundában. Amihez végre megkóstolhattuk a sokat emlegetett Hekkelberget, ami hozta az elvárásokat – tökéletesen frissítő, könnyed, mégis karakteres 4%-os pilzeni. És, ha jól érzékelem, a pesti éjszakában egyre több helyen veszi át a klasszikus buta, kukoricás alapsörök helyét.
