A brit Alexander és Chris Van Tulleken egypetéjű ikrek, mindketten orvosok, nem mellesleg hazájukban népszerű televíziós műsorvezetők, akik az emberi szervezetről szólóismeretterjesztőgyerekműsorukért BAFTA-díjat nyertek 2013-ban.
Az egyetem elvégzése után Alexander az Egyesült Államokba költözött, és egyszer csak azon kapta magát, hogy az ott eltöltött évek alatt testsúlya jelentősen megnőtt, míg otthon maradt bátyja tartotta a régi formáját.
Mivel az egypetéjű ikrek genetikai állománya gyakorlatilag azonos, az ő esetükben a hízás mögött álló genetikai tényezők szerepét ki lehetett zárni. Úgy döntöttek, az ő helyzetük egy kiváló lehetőség arra, hogy megfigyeljék, az étrendi eltérések miként járulnak hozzá a testsúly változásához.
A "kísérlet"
Míg évtizedekkel ezelőtt a zsírokat tekintettük egészségünk fő ellenségének, ma a szénhidrátok vették át ezt a szerepet. Az ikerpár kísérletének alapcélja az volt, hogy kiderítsék, vajon az alacsony szénhidrát- vagy az alacsony zsírtartalmú diéta vezet-e gyorsabb fogyáshoz.
Alexander és Chris 1 hónapra kötelezték el magukat választott étrendjük mellett: Alex a szénhidrátok csökkentése (gyak. a cukor elhagyása), míg Chris a zsírok elhagyása (csak a 2%-nál alacsonyabb zsírtartalmú élelmiszerek maradhattak) mellett döntött.
A kísérleti időszakban az alap paraméterektől eltekintve mindketten annyit ehettek, amennyi jólesett, és mindketten ugyanannyit mozogtak ugyanazzal a mozgásformával.
Olvastad már?
Jól érezték magukat?
Alexander szerint mindkettejük étrendje nyomorúságos volt. Számára a szénhidrátok elhagyása elvette az étkezés minden örömét, a zöldségek, gyümölcsök hiánya állandó székrekedést okozott, és bár sosem volt éhes, mindig nagyon fáradt volt, és rendkívül kellemetlen volt a szájszaga.
Bátyja, Chris sem érezte sokkal jobban magát az egy hónap alatt. Sosem lakott jól, ezért állandóan nassolt, és ő sem lelte különösebb örömét az étkezésekben.
Mindkét étrendre igaz volt, hogy rendkívül könnyű volt őket betartani, mivel csupán egy-egy erős alapszabályt kellett követni.
És mire jutottak?
Alexander és Chris is fogyott az egy hónap alatt, Alexander közel 5 kg-t, Chris ennél kevesebbet, de a súlycsökkenés mellett olyan mellékhatásokat is el kellett viselniük, amelyekre nem voltak felkészülve.
- Alexander szellemi teljesítménye jelentősen lecsökkent a diéta alatt, nehezebben gondolkozott. Testvérével beszálltak egy tőzsdeszimulációs játékba, ahol Chris messze jobban teljesített szénhidráthiányban szenvedő bátyjánál.
- Ugyanez volt igaz a fizikai teljesítőképességére is, egy táplálkozási szakértő különféle mérései, állóképességi tesztjei során Chris minden eredménye jobb volt, mint Alexanderé.
- A kísérleti időszak végén elvégzett vértesztek alapján kiderült, hogy bár Alexander az elfogyasztott fehérjékből jutott némi energiához, de ez nem volt elegendő szervezete működéséhez, így saját izmait kezdte lebontani.
Alexander a diéta alatt úgy gondolta, hogy hosszútávon is be tudná tartani, de amikor az egy hónap lejárta után elfogyasztotta első szénhidráttartalmú étkezését és újra ereje és koncentrációképessége teljében érezte magát, ráébredt, hogy az eltelt hónap során mennyire alatta maradt régi önmagának gyakorlatilag élete minden területén.
Úgy véli, hogy a szénhidrát- vs. zsírvitában jelentős szerepet töltenek be az élelmiszeripari cégek, amelyeknek minden módon igazolniuk, védeniük kell termékeik egészséges besorolását. Felismerése szerint nem önmagában a cukor vagy a zsír az ok a világjárványszerűen elharapózó túlsúly és elhízás mögött, hanem ezek kombinációja a feldolgozott élelmiszerek, félkész- és késztermékek dinamikusan bővülő piacán. Élünk-halunk a tejcsokiért, a fagylaltokért, a sült burgonyáért - de sokkal kevesebben vannak odáig a 70%-os csokiért, a vízben főtt sós burgonyáért vagy a tejszín nélküli, vizes alapú fagyiért. Kísérletük során a Van Tulleken testvérek kutatókkal is konzultáltak, akik szerint a cukor+zsír kombinációnak a kokainhoz hasonló hatása van az agyunkra.
Végkövetkeztetésként Alexander arra jutott, hogy a sikeres, egészségünkre nem ártalmas fogyás titka a feldolgozott (adott esetben függőséget okozó) élelmiszerek kerülése, önmagban viszont sem a szénhidrátokat, sem a zsírokat elimináló étrendek nem fenntarthatóak.
A fenti kísérlethez én annyit tennék hozzá, hogy nyilván tudományos szempontból ez nem feltétlenül értékelhető kísérlet volt, hiszen egy egyelemű (egy ikerpár) mintából komoly következtetéseket hiba lenne levonni. Ennek ellenére a tanulsággal saját szakmai hátteremmel teljes mértékben azonosulni tudok: önmagában sem a cukor, sem a zsír nem vezet elhízáshoz, az étrend, életmód egyéb elemei is meghatározó szerepet játszanak a testsúly növekedésében. Szintén egyet tudok érteni azzal is, hogy érdemes a feldolgozott élelmiszerek mennyiségét minimálisra csökkenteni mindennapjainkban, és azzal is, hogy a genetikai adottságainkra nem lehet életünk végéig elhízásunk mögötti ürügyként hivatkozni.
(via MailOnline)
