Már gyerekkoromban a konyhában éreztem a legjobban magam. Nagyszüleimnél mindig sokat lógtam, és a sparhelten mindig nagyon finom dolgokat készített nagyanyám. Neki még az ágya is a konyhában volt, és nekem az egész olyan lett, mint másnak a nappali.
Ez a főzési vágy később se változott, de most már sokat is utazom. Rendszeresen főzök a barátaimnak is, azt hiszem, el sem tudok már képzelni közös programot enélkül. Remélem, ők sem. Voltunk egyszer egy biciklitúrán - a nap végén fáradt volt már a csapat, és mindenki a standard gulyás-pörkölt tengelyen mozgott volna leginkább, de vállalva minden kockázatot, sikerült lebeszélnem őket, és helyette mogyorós csirkét főztem. Elképesztő volt látni, hogy a kezdeti ellenállás után a végén egy csepp sem maradt. Szerencsére a barátaimnak jó étvágya van.
Ezeket olvastad már?
Bárhová is vezet az utam, mindig keresek egy eldugott kis piacot, vagy találok pár olyan barátot, akiktől elleshetem a föld országainak jellemző és igazán különleges ízeit. Legjobb piacos élményeim eddig Szicíliában voltak, de Hamburg halpiaca is lenyűgözött.
Ezeket olvastad már?
Most egy olyan nagyvárosban élek, ahol rengeteg a külföldi, és mindenki hozza magával a saját otthonának legjobb receptjeit. Az utóbbi pár hónapban főleg a Közel- és Távol-Keletről ismertem meg embereket, sőt eljutottam egy Pastu esküvőre is, ahol igazán tradicionális ételeket kóstolhattam meg.
Ezeket olvastad már?
De a legújabb felfedezésemhez egy régi egyetemi barátom segített hozzá, pontosabban az ő hongkongi barátnője, ugyanis már nagyon régóta kerestem a tajvani grillezett tintahal receptjét. Ezt egy olyan egyedi fűszerezésű szósszal kenik be sütéskor, hogy hiába az internet minden bugyra, a kínai karakterek kifogtak rajtam. Neki elég volt egy pillantás a receptre, és meglett hamar az a bizonyos titkos hozzávaló. A tintahalat pedig annak rendje és módja szerint még aznap meg is grilleztük a város egyik legszebb parkjában.
