Már gyermekkoromban, a nagyszüleimnél töltött nyaralások alkalmával is imádtam főzőset jásztani. Ilyenkor igazi zöldségekből főztem, játékból. Persze egyszer-egyszer igazi, majdnem ehető ételt is készítettem, szüleimnek meglepetésként.
Egyszer paprikás krumplit főztünk öcsémmel közösen, mondhatom katasztrofálisra sikerült. Soknak gondoltuk a hagymát, ezért kiszedtünk belőle, persze kevés lett, na és a sóval is csínján bántunk. Azóta már természetesen megtanultam főzni. 2005-ben elvesztettem édesanyámat, ettől az időpontól kezdődően kezdtem igazán főzni, sütni. De sosem éreztem kötelességnek. Ráadásul egyre jobban belejöttem. Van egy füzetem, amiben a nagymamám által lediktált receptek vannak, ebből tanultam meg főzni, önállóan.
Ezeket olvastad már?
2012. május 29-én pedig elindítottam Zsuzsi finomságai nevű személyes gasztronómiai blogomat, mely mára már weboldallá vált. Nincs kifejezetten kedvenc konyhám, bármit szívesen elkészítek, legyen az étel vagy desszert. Rengeteg szakácskönyvem van, amiből folyamatosan próbálok ki újabb és újabb recepteket. Mostanában pedig rászoktam a videós receptekben látott finomságok elkészítésére, hiszen tele az internet velük.
Természetesen nem felejtem el megemlíteni, hiszen nagyszerű élmény volt és a NoSaltynak köszönhetem: 2013. augusztusában volt egy nyereményjáték a NoSalty és a Prímagáz szervezésében, ahol kiválasztottak, és részt vehettem az Esztári Lecsófesztiválon szervezett lecsófőző versenyen.
Ezeket olvastad már?
Hatalmas élmény volt, és ráadásul még győztem is, persze ez nem sikerült volna a két segítő csapattársam, párom és anyósom nélkül (kép fent). Ezúton is köszönöm nekik még egyszer, és természetesen a NoSaltynak is a lehetőséget.
Végezetül pedig a saját, blogomhoz kitalált idézettel zárnám a sort:Főzök-sütök-sündörgök, a konyhámban mindent megfőzök, megsütök!Étel-ital-sütemény, vendégekbe belefér!
