Nem fakanállal a kezemben születtem, nem anyukámtól, nagymamámtól lestem el a sütés-főzés fortélyait. Nem otthonról hoztam a konyhaművészet szeretetét, hanem út közben találtam meg azt. Mert lehet ez igazán művészet, bár jómagam messze vagyok még ettől, azért rajta vagyok az úton, és remélhetőleg minden újabb elkészült étellel több leszek.
A főzés, de leginkább a sütés, ami számomra alkotói folyamatot jelent. Nem akarom túlmisztifikálni, de mikor kikerül a kezem alól egy pogácsa, lekvár, likőr vagy torta, úgy érzem, adhatok valami pluszt, valami többet azoknak, akiket szeretek, a családomnak. És nem csak nekik!
Ezeket olvastad már?
Az utóbbi években ünnepek alkalmával megismertettem a barátokkal, családdal az alkalomhoz igazodó gasztroajándék fogalmát. Az eddigi visszajelzések alapján tetszik nekik. Házi szörpöket, bonbonokat, dzsemeket, sőt készítettem már fűszerkeveréket is ajándékként. Ez talán visszahoz valamit a régi korok hagyományaiból.
Ezeket olvastad már?
Ahogy a „vasárnapi” süti hagyománya is, ami néha persze nem vasárnapra esik. Ennek talán a kislányom örül a legjobban! Minden héten együtt készítjük a süteményt, és bár még nincs 3 éves, már ismeri a főbb alapanyagokat, segít tésztát keverni, és persze mindig megvan az is, ki nyalja tisztára a végén a tálat! Két éve merültem el jobban a kenyerek, péksütemények, egyéb kelt tészták témájában, azóta is rendszeresen, hetente többször is készítek a családnak frissen-forrón reggelire zsemlét, mézes-hagymás kenyeret, sajtos croissant-t vagy sós-vajas kifliket. Bár a kisasszony jelenlegi kedvence a foszlós fonott kalács, nincs olyan hét, hogy ne kellene sütni neki belőle.
Ezeket olvastad már?
Az aktuális kedvenceim: a torták. Formatortákkal kísérletezem, ami igazi aprólékos, nagy figyelmet igénylő munka, de nincs annál ösztönzőbb visszajelzés, mint amikor meglátom az őszinte örömöt annak az arcán, akinek a torta készült.Mindenkit biztatnék arra, hogy merjen egy kicsivel több időt a konyhában tölteni, még ebben a rohanó világban is, hiszen a befektetett energia ott térül meg leginkább, ahonnan a sokszorosát meríthetjük vissza: a család hálás szeretetében!
