A brit kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a krónikusan dehidratált emberek nagyobb stresszreakciót mutatnak-e azokkal szemben, akiknek vízfogyasztása optimális. Az eredmény meglepő következtetésekkel zárult.
Hogyan zajlott a kutatás?
A kutatásban egészséges, 18–35 év közötti, szabadidősportot végző férfiak és nők vettek részt. A vizsgálat előtt minden jelentkező egy héten át rögzítette a napi folyadékfogyasztását (beleértve minden italfajtát), és két napon, egy hétköznapon és egy hétvégé, vizeletmintát adott.
Csak azok kerülhettek be a tanulmányba, akik folyadékbevitelük alapján alacsony (férfiaknál <1,6 l/nap, nőknél <1,5 l/nap) vagy magas (férfiaknál ≥2,9 l/nap, nőknél ≥2,5 l/nap) hidratáltsági kategóriába tartoztak, és a vizeletük is ezt igazolta.
A résztvevők ezután laboratóriumi vizsgálatokon vettek részt, ahol kérdőíveket töltöttek ki a stresszről, szorongásról és alvásról, valamint megismerték a mentális teljesítményt mérő feladatot. A következő hét napban okos vizespalackot kaptak, hogy betartsák az ajánlott folyadékbevitelt. A kísérlet során vizelet- és vérmintákat adtak, majd a nyolcadik napon elvégezték a Trier Szociális Stressztesztet (TSST), amely egy stresszhelyzetet modellező feladatsor volt (állásinterjú és fejszámolás két megfigyelő előtt).
A kutatók a vizsgálat alatt nyálmintákból mérték a kortizolszintet, valamint folyamatosan követték a pulzusszámot.
Mit találtak a kutatók?
- Az alacsony folyadékbevitelű csoportban a stresszre adott kortizolválasz (nyálban mért érték) szignifikánsan magasabb volt, mint a jól hidratált csoportban.
- A rossz hidratáltság (sötétebb vizelet) erősebb stresszreakcióval járt együtt.
- A pulzusszám és a szorongásérzet hasonlóan nőtt mindkét csoportban, de a hormonális stresszválasz különbözött.
Következtetés
Azonban a vizsgálat nem bizonyít ok-okozati összefüggést, csak kapcsolatot jelez a hidratáltság és a stresszhormon-szint között. A szerzők további, nagyobb léptékű kutatásokat javasolnak a hosszú távú hatások feltárására.
