Nagyon örültem, amikor megtaláltam ezt a receptet az egyik kedvenc külföldi oldalamon, ugyanis nálunk a legtöbb rebarbarás sütibe epret tesznek, amitől már tényleg égnek áll az ember haja. Na nem azért, mert a rebarbara és az eper ízben ne harmonizálna egymással, csak már a fülünkön jön ki ez az összeállítás. Arról nem is beszélve, hogy az eper íze elnyomja a rebarbara savanykás ízvilágát. Valahogy az almára, mint “kísérő jelenségre” nem is gondoltam – pedig mennyire egyértelmű lett volna. A legegyszerűbben beszerezhető és legsemlegesebb, legkevésbé intenzív gyümölcs, nem hiába szolgál a legtöbb gyümölcslé alapanyagául.

Ezeket a kedves kis rebarbarás-almás minisütiket bátran vihetjük magunkkal most tavasszal, de akár nyáron is piknikezni, kirándulni. Egy-egy pihenőre meg-megállva, de akár menet közben is könnyedén elfogyaszthatjuk őket. Most talán a rebarbara töltelék a legautentikusabb, de bármilyen más gyümölcstölteléket tehetünk a ropogós tésztába. A megadott mennyiségből kb. 24 darab minipite készíthető, de ha az egyes lapokat félbehajtva töltjük, akkor dupla mennyiséget is készíthetünk. Ugyanakkor a tésztából vághatunk ki szögletes formákat, kisebb vagy nagyobb darabokat is, ahogy jólesik.

A süti egyszerű alaptésztája adta az ötletet ahhoz, hogy más töltelékkel is elkészítsem. Végre magamnak is kedvezek! – gondoltam. Sósat készítettem. A tésztakorongokat összehajtva párnácskaként sütöttem meg, és hogy mit tettem beléjük? Hát persze, hogy spenótot, ricottát és újhagymát. Itt biztosan sokan azt gondolják, hogy bolond voltam, amiért nem fokhagymával ízesítettem a spenótot, de ennyire azért nem lehetek önző. A családban vannak olyanok is, akik nem bírják az efféle dolgot. Nem a rossz lehelet okoz problémát nekik, hanem gyorsan bekövetkező hasgörcsök gyötrik őket. Sebaj, az évek során megszoktam a fokhagymamentes főzést. Ha étteremben eszünk, akkor viszont nem kell ezzel foglalkoznom, maximum a mellettem ülőt sajnálom, és nem súgok a fülébe.

Egy szó mint száz, a sütik elkészültek, és a „piknik“ is lezajlott. Az idő nem volt oly kegyes hozzánk, így végül is az erkélyünkön kiterített takaró lett a „terülj-terülj asztalkám.“ Előkerültek a társasjátékok, jöttek az izgalmak, sírás, nevetés. Amire én is megéheztem, a spenótos párnácskáknak lába kélt, így a rebarbarás pitével vigasztalódtam. Ez legyen a legnagyobb problémám a világon!

Jövő héten indul az utolsó tanítási hét, a nyáron született gyerekek pedig gyorsan, még az utolsó pillanatban megrendezik a szülinapjukat. Az én fiam is júniusi. Azt hiszem, sütök neki egy tortát. Olyat, amilyet ő tervezhet majd meg. Addig is élvezzük a rebarbara savanykás, fanyar íze adta felüdülést minden harapásnyi pitében!

Gréti