„Kiskoromban azt játszottam, hogy én vagyok Stahl Judit” – Dárdai Blanka énekesnőt faggattuk a főzés iránti szerelméről

Három évvel ezelőtt az X-faktorban ismerhette meg az ország Dárdai Blankát, az akkor 19 éves énekesnő pedig fiatal kora ellenére nemcsak tehetségéről tett tanúbizonyságot, hanem korát meghazudtolóan érett és alázatos személyiségéről. Az éneklés mellett hobbija a főzés, így erről és ételekről fűződő kapcsolatáról kérdeztük Blankát.

Ez előtt az interjú előtt is találkozhattak veled a Nosalty olvasói az oldalon, hiszen főztél a #Házimenza LIVE-ban. A főztöd a műsorban azonban jócskán meghaladta a korod, valószínűleg kevesen mozogtak már ilyen magabiztosan 22 évesen a konyhában. Hogyan kezdődött nálad ez az érdeklődés a főzés iránt?

Otthon nem volt meg nálunk a főzés szeretete, anyukám nem szeretett főzni, apukám pedig a mai napig nem tud, így nálam ez akkor kezdődött, amikor Csongorral összeköltöztem. Eleinte egyfajta megfelelési kényszer volt, hogy ha hazajön, legyen étel az asztalon, de aztán a szenvedélyemmé vált, és azóta egyre inkább mélyülök el a gasztronómiában. Csongorral nagyon szeretünk új ételeket, ízeket felfedezni, így a portói nyaralásunk meghatározó emlék, mert ott nagyon jó éttermekben ettünk.

„Kiskoromban azt játszottam, hogy én vagyok Stahl Judit”

A járvány a nagy házhoz rendelések korszakaként vonul be a gasztronómia történetébe, de nálatok ez hogyan alakult? Inkább rendeltetek, vagy főztetek magatoknak?

A lezárások alatt főként én főztem minden este, Csongor sem tudott akkor dolgozni, így belevetettük magunkat a főzőcskézésbe. Érdekes módon épp a mostani időszak az, ami annyira sűrű, hogy nincs időm főzni, és inkább rendelünk. Az Instagram-oldalam folyamatos kezelése, az organikus és fizetett tartalmak gyártása mellett írom az albumomat, ami minden területről elveszi a kreativitásomat, és ez a főzésre is igaz.

Hogyan tudnád megfogalmazni a főzési stílusodat?

Három éve főzök, és tulajdonképpen két éve van, hogy nem rontok el ételt, biztos talajon vagyok, ami még nagyon rövid idő ebből a szempontból. Szerintem még el kell telnie legalább 10 évnek, hogy legyen egy sajátos, kiforrott stílusom.

Szoktál szakácskönyvekből főzni? Kinek a munkáit szoktad gyakran használni?

Életem első szakácskönyve Steiner Kristóf csodakönyve volt, rögtön azután megvettem, hogy kijött, mert ebben az időszakban vegán voltam. Sajnos nagyon fiatal, 16-17 éves voltam, amikor belekezdtem ebbe, és mivel anyukám nem nagyon főzött, nekem kellett volna mindent megoldani, ami akkor még túl macerás volt, egyszerűbb volt megenni a rántott húst, amit anyu készített. Most már tudnék vegán lenni, de annyira szeretem a hús ízét olykor-olykor, hogy nem tudnék lemondani róla. Vegán napokat tartok, és ritkábban eszem húst, de akkor az nagyon-nagyon jól van elkészítve. Vettünk szuvidálót, és azzal nagy élmény ételeket készíteni. Emellett Matty Mathesont szeretem, őt Csongor által ismertem meg, a könyvek is valójában az övéi, de a legnagyobb forma ez az ember, miközben gyönyörűek a kötetei. Ő főként húsos, így inkább csak inspirálódom a könyveiből, és nézegetem őket. Csongor viszont főzött a könyvéből, a képet pedig Matty Matheson is megosztotta az oldalán, nagyon menő, mindent kitesz, amit az emberek posztolnak. A gyönyörű fotók mellett a receptek is nagyon jól vannak megírva.

Fotó: Réthly Dávid / Nosalty

Van olyan személy még rajtuk kívül, akit követsz vagy felnézel rá?

Magyarok közül nem igazán, viszont nagyon erősen él bennem a kép, hogy kiskoromban azt játszottam, hogy én vagyok Stahl Judit. Csináltam főcímlapot, csapó is volt, és eljátszottam a sárga konyhánkban, hogy én vagyok ő, és imádtam arról beszélni, hogy hogyan kell elkészíteni a tejbegrízt. Lehet, hogy pont azért, mert anyukám nem annyira szeretett főzni, gondoltam, hogy én magamra veszem ezt a feladatot.

Mi a kedvenc ételed?

A húsleves. A csontoktól olyan íze lesz, hogy számomra az maga az otthon melege. Főleg ősszel nagyon fontos nekem, amikor már 5-6 órája főzöm a levest, és belengi a lakást az illata, akkor azt érzem, hogy megjött az ősz és a boldogság. Egy komfortétel számomra. De tényleg nagyon sok kedvencem van, a kacsát is imádom.

Készíteni is ezeket szereted a legjobban?

Igen, illetve a salátákat, de abban még szeretnék fejlődni, mert kicsit unalmasnak érzem magam még ezen a téren. A bébispenóton és a cikórián kívül nem tudok még mit adni a salátámhoz, ezért szeretnék változatosabb lenni ezen a téren. És a tészták, lényegében azon tanultam meg főzni. Csongor nagyon sokat segített, ő tanította meg, hogy a legfontosabb, hogy az alapanyag jó minőségű legyen, másrészt, hogy nagyon jó gyakorlásnak a tészta, mert olyan sok apró részletre kell figyelni, hogy remekül fejleszti a figyelmet. Régen úgy csináltam, hogy csak megfőztem a tésztát, de legalább negyed órán át, amitől persze jó vizes és szétfolyós lett, majd nyakon öntöttem egy nagy adag pestóval, plusz még jött sajt a tetejére. Pedig a tésztánál érdemes figyelni arra, hogy a vizet hozzátegyük a szószhoz, de persze az se mindegy, hogy mennyit, ha pedig pestót használunk, ne borítsuk nyakon a tésztát az egész üveggel, hanem szinte fűszerként használjuk, és csak két kanállal adjunk hozzá.

Van olyan étel, ami kifog rajtad, nem sikerült még elsajátítanod, pedig szeretnéd?

Persze. Ha kinyitjuk Matty Matheson könyvét, akkor nagyjából az összes recept ilyen. A jó nagy húsokat szeretném megtanulni jól fűszerezni, hogy ne legyenek ízetlenek, illetve a koreai ételek elkészítését szívesen megtanulnám, például hogy a batyukat miként kell úgy készíteni, hogy ne essenek szét.

Említetted, hogy most sokat rendeltek házhoz, mi a kedvenc ételed, amit a legszívesebben rendelsz?

A Dian xin-food nevű hely, tegnap is onnan rendeltünk, van marhahúsos és vega batyu is, mindenféle kapható különböző szószokkal, ez most abszolút a favorit.

Vannak kedvenc helyeitek, ahova szerettek beülni, ha épp nincs olyan nagy rohanás nálatok?

Sajnos nagyon keveset jutunk el klasszikus vacsis randikra, mert mindketten rendkívül elfoglaltak vagyunk, ezért mindent itthon csinálunk. Például együtt főzünk, ami persze egy jó randilehetőség, de már nagyon vágyunk rá, hogy eljussunk új helyekre. Egyébként a Gettó Gulyást szeretjük nagyon, illetve a héten megyünk egy új helyet, az M Restaurantot kipróbálni. 

Fotó: Réthly Dávid / Nosalty

Melyik a kedvenc étkezésed?

Régen nem szerettem a reggelit, de most már az a kedvencem. Nem szeretem a puding állagú dolgokat, így inkább tojással, baconnel, kenyérrel indítom a napot, vagy croissant-kávé kombinációval, illetve sok-sok zöldségeket szeretek enni reggelire. Utána másodiknak, vagy egy óra múlva, ha nem laktam jól, már tudok valamilyen pudingosabb ételt enni, rizskását vagy köleskását, azt nagyon szeretem, de a zabkása nem tartozik a kedvenceim közé.

Vannak esetleg olyan ételek, italok, amiket nem fogyasztasz a hangod egészségének megőrzése miatt?

Furcsa, mert a kávéval vagyok úgy, hogy imádom, viszont bármilyen tejről legyen szó, de főleg a tehéntej esetében, úgy érzem, hogy leülepszik a torkomban, furcsa szájízem lesz tőle, és ezért nagyon pici tejet teszek csak a kávéba. Engem a latte gondolatától is kiver a víz.

Mivel szoktál kikapcsolódni ebből a nagy rohanásból a főzésen kívül?

A kutyával. Sokszor beszippant a munka, aztán ránézek, és miatta félreteszek mindent, lemegyünk sétálni egy fél órára, és az mindkettőnknek nagyon jó. Most ő az első.

Ha nem az énekléssel foglalkoznál, akkor mit csinálnál?

Sajnos utálok tanulni, már elsős korom óta nagyon figyelemzavaros vagyok, nehezen koncentrálok, pedig szívesen lettem volna lakberendező vagy akár még építész is, de nem volt ezekhez türelmem. Még óvónéni szerettem volna nagyon lenni, kicsin múlott, hogy végül nem adtam be a jelentkezésem, de még lehet, hogy megteszem, mert nagyon szeretem a gyerekeket, és szeretnék valamilyen végzettséggel is rendelkezni.

A beszélgetés elején már szóba került, hogy a saját albumod most még a főzést is kiüti. Mesélnél picit arról, hogy mi inspirálta az albumot?

Azt szeretném, hogy ez az album összefoglalja az elmúlt három évemet, tulajdonképpen, hogy én legyek, csak ennyit akarok. Az elején nagyon meg akartam mutatni a külvilágnak, de mostanra elengedtem ezt. Azt akarom, hogy olyan legyen, mint az élet, tele hibákkal, de tele libabőrös pillanatokkal, és nagyon remélem, hogy ez sikerülni fog.

Címlapkép: Fotó: Réthly Dávid / Nosalty

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!


Még több izgalmas interjú itt:

Hozzászólások (0)

Címlapról ajánljuk

További cikkek