2004-et írtunk. Fiatalok voltunk, függetlenek és kalandvágyók. S nem utolsósorban, közeledett a nyár. Az első nyár, amikor „csajos nyaralást” terveztünk.Nem volt túl sok pénzünk, ezért úgy gondoltuk, csakis olyan helyre megyünk, ahova elvisz az autó is.Horvátországra, Rab-szigetére esett a választásunk.
Elérkezett az indulás estéje. Telepakoltuk a barátnőm citromsárga 2-es Golfját olyannyira, hogy egymást nem láttuk. De nem bántuk. Ettől még egész éjszaka beszélgettünk, nevetgéltünk, hiszen tudtuk, vár bennünket a kék ég, a még kékebb tenger és az első nyarunk együtt. Pár nap elteltével hajókirándulásra indultunk. S ahogy ez a független lányokkal történni szokott, a hajó, fiúkból álló személyzete meghívott bennünket éjszakai horgászatra. Alighogy elhagytuk a kikötőt, mi már nem tudtuk földrajzilag hol járunk, de mivel érdekesebb volt a hálóval kifogott tömérdek tengeri élőlény, nem is érdekelt bennünket annyira. Egyszer csak kikötöttünk. Ott voltunk Horvátország és Olaszország között a sötét éjszakában, egy betonmólón. Előttük a koromsötét tenger, jobbunkon Horvátország, balunkon pedig Olaszország apró fényei. A fiúk pillanatok alatt felállították hordozható grilljüket és tüzet gyújtottak. Ekkor érkezett el a legtökéletesebb halétel ideje,
a Citromos sókéregben sült tengeri hal kakukkfűvel
Hozzávalók 4 főre
- 2 db konyhakész durbincs
- 4 kg só
- kb 3 dl víz – megközelítő érték
- 1 db tojás
- 1 marék kakukkfű – lehet helyette petrezselyem is
- 1 db citrom reszelt héja
Elkészítés
- A sót elkeverjük annyi vízzel, hogy kásás legyen, valamint hozzá keverjük a reszelt citrom héját és a tojást. Ha kásás egyveleget kaptunk, akkor egy tepsi aljára teszünk egy réteget kb. 1 – 1,5 cm vastagságban.
- A halakba teszünk fél-fél marok kakukkfüvet, majd ráfektetjük a sórétegre. Ezután a halakat bevonjuk a maradék sóréteggel, s lefedjük alufóliával. 200 fokon előmelegített sütőben 40 perceg sütjük – nekem addig kellett –, s a fóliát 30 perc után levesszük róla, a maradék 10 percben nélküle sütjük.
- Miután kész, óvatosan feltörjük a sókérget, s igyekszünk a halhúst úgy kivenni, hogy ne érintkezzen a sóval, mert akkor annyira sós lesz a hús, hogy nem tudjuk megenni. A kéreg elméletileg leszedi a bőrt is, de ha nem, akkor óvatosan húzzuk le a bőrt, s egy lapos fakanállal vagy fém kanállal nyúljunk be a hús alá és emeljük ki az alsó sókéregből úgy, hogy az alsó bőr a sókéregben maradjon. Nem nehéz, csak azért írtam le ennyire részletesen, hogy arra tényleg ügyelni kell, hogy a húst ne érje só.
| 
| 
|
Részben olasz származású vagyok. Imádok minden apró pillanatot a barátnőimmel, ahogy imádom a tengert, s mindent, ami megehető belőle. Sokszor kerül az asztalra a mai napig ez az étel, hiszen kiváló az íze, az állaga, nagyon egészséges, s leginkább felidézi a nyár semmihez nem hasonlítható ezernyi ízét. S én mindig érzem benne a tenger illatát, a nyár melegét, éppúgy, ahogy hallom a horvát fiúk vidám kacagását, s a tűz ropogását is az éjszaka közepén a betonkikötőben, s reménykedem. Reménykedem abban, hogy vár még ránk egy nyár valamikor, messze a horvát tengeren, a csillagos ég alatt, s vár a betonmóló is, ahonnan már látni lehet Olaszország fényeit.
