Valljuk be, a tél nem bővelkedik annyi finom és friss szezonális alapanyagban, mint a másik három évszak. Kitartónak kell lennünk, hogy ne fanyalodjunk márciusig a félkész ételekre, a mirelitre, hogy ne hanyagoljuk totálisan el a gyümölcsfogyasztást, illetve hogy ne ugyanazt a sütőtökkrém-levest főzzük márciusig. Összegyűjtöttünk nektek néhány téli kellemetlenséget, ami az evést illeti.
1. Magos mandarin
Szeretném látni azt a zöldségest, aki arra a kérdésre, hogy „Mag nélküli a mandarin?” nemmel válaszolt valaha. Na ugye. Ebből következik, hogy csomószor be is dőlünk, és kifogjuk azt, ami a mag nélküli ellentéte. Az apró magok miatt az egész évben hiányolt lédús pici gyümölcs élvezhetetlen lesz, hiszen ezek sunyik, mindenütt ott vannak, és folyton köpködhetjük őket. Le a magos mandarinnal.
2. Nyelvünk leégetése forró bármivel
Télen klasszisokkal több forró dolgot fogyasztunk, azt hiszem, logikusan, és ez így van jól, mert finomak és melengetik a lelkünket. Na de az, hogy minden egyes tál forró levessel, teáva, forrócsokival és forraltborral – legtöbbször saját türelmetlenségünk miatt - leégetjük a nyelvünk helyéről az utolsó ízlelőbimbót is, hogy utána napokig alig érezzünk ízeket és csípjen és fájjon, na azt nem szeretjük. Tipikus téli probléma.
3. A lecsó fájó hiánya
Igaz, hogy az én családomban ez az egyetlen étel, ami heti rendszerességgel, kötelezően megtalálható télen-nyáron, mert apukám két dolgot eszik meg, és ez az egyik (a másik a mákos guba.) De aki betartja, hogy lecsót csak szezonjában, azaz nyáron főzzön, az szerintem április-májusra már fél karját adná egy adagért fehérkenyérrel, ízlés szerint tojással, lábosból, tunkolva.
4. Száraz narancs és mandarin
Rájár a rúd a citrusfélékre, szerintem évről évre tényleg egyre rosszabbak. Egy ideje konkrétan félve veszek meg egy-egy szemet is belőlük, mert vagy hámozhatatlan vékony héjuk van, vagy két ujjnyi vastag, és akkor viszont levük nincs, szárazak, ehetetlenek, így értelmük sincs. A másik kedvencem a „facsarnivaló narancs”. Az mi? Mi történt itt, kérem?
5. Vízízű, narancssárga paradicsomok
Szervesen kapcsolódik a lecsótémához, és szerintem most sokan szisszennek fel egyetértően. A tél az igazi, piros, nem üvegházi ízetlen rettenetparadicsom gyászidőszaka, a szendvicsek üresek nélküle, a tésztánkat konzervvel öntjük nyakon, az ecetes-hagymás paradicsomsaláta pedig csak illúzió. Várom azt a koranyári napot, amikor meglátom az első igazán piros, szinte bazsalikomillatú parikat a zöldségesnél.
6. Kőkemény mézeskalács
Ez ugyan nem alapanyag, de a télre jellemző és szintén kellemetlen. Sőt, kiábrándító. Várod, megveszel hozzá mindent, megsütöd, díszíted órákig, a nyakad is cukormázas, vagy egyszerűen csak ajándékba kapod (még jobb), és ehetetlenül, fogbeletörősen kőkemény. Mint az élet.
7. Általános téli tanácstalanság a zöldség-gyümölcs standon
Észrevettem, hogy hosszú hetek óta be sem mentem a gyümölcsárusunkhoz itt az iroda mellett. Piciszemű szőlő már nincs, a kedvenc pirosbogyósok hol vannak már (max. a fagyasztóban), a narancs-mandarin problematikáját fentebb kifejtettem, a paradicsom, a paprika, a kígyóubi sem az igazi, és akkor finom voltam. Mit főzzek? Mit nassoljak, ami nem csoki? Marad a banán és az alma – hát, unom, bevallom. Esetleg a mandula, dió, magvak. Az meg hízlal, zsíros a bőrnek, mert ki áll meg egy maroknál. Vehetek még gumirafújt pink epret a világ végéről, fejemnyi szemű szőlőt, sütőtököt, hagymát és krumplit. Hiába, nyáron minden jobb.
(via Huffingtonpost)
