Az őszibarack nálam az eperhez hasonlóan nagyon népszerű: nem restellem beismerni, ha beszabadulok egy kertbe, ahol barackfát találok, az első dolgom megdézsmálni azt, és jó 2-4 darabbal elégszem csak meg. Persze az isteni gyümölcslé ilyenkor már az ember könyökén is végigcsordul és ragad, de ha egyszer annyira nyári és jókedvre derítő! Eddig azt hittem, csak a júliusi napsütés miatt gondolok rá így, pedig a benne lévő niacin nevű vegyület okozza ezt az érzést, ami mindezek mellett nagyon jó hatással van a szív- és érrendszerre is.
Az őszibaracknak rengeteg fajtája létezik, júliustól szeptemberig érnek. Jellegzetes, szőrös héja miatt sokan idegenkednek tőle, pedig folyó víz alatt átdörzsölve simán eltávolíthatóak a pihék.
Mostanában érik a klasszikus, narancssárgás-pirosas típus, később, nyár végén, kora ősszel a zöld húsú parasztbarack. Magvaváló, különösen az igazán érett szemek, de ha mohóságból előbb szüreteltük, utóéréssel a napon szépen behozza a lemaradást 2-3 nap alatt.
C-, B-vitaminból sokat találhatunk benne és lekvár is főzhető belőle. Én is abban a hitben éltem mind ez idáig, hogy az őszibarack nem fagyasztható, de jobban belegondolva, a héjától megfosztva, pürésítve semmi akadálya nincs a jégre kerülésnek. Fogyókúrákban is remekül megállja a helyét, mert tíz dekájában mindössze 40 kalória található, zsír szinte semmi, szénhidrát is minimális.
A víztartalma legalább 90 százalékos az érett barackoknak, így szuper szomjoltónak tartják, bár szerintem ez nem igaz, mivel édes gyümölcsről van szó, nekem egy nagy pohár vizet is utána kell küldenem, ha barackoztam. Hűtőszekrényben tárolva 5-6 napig biztosan eláll, de arra figyeljünk, hogy túlságosan puha, nyomott példányokat ne tároljunk 24 óránál tovább, mert könnyen penészesedik.
