Mint sok más ételt, a gnocchit is számos téves elképzelés övezi. Sokan valamiféle séfrejtélynek gondolják a mennyei tésztaféleséget és jobbára csak éttermekben eszik, mondván, otthon úgysem tudnák elkészíteni.
A gnocchi hihetetlenül olcsó – ha nekiveselkedünk, és próbálkozásunkat siker koronázza, a bókok sem fognak elmaradni! Rengeteg legenda övezi a gnocchi létrejöttét, egyesek a magyar nokedli olaszosított változataként tartják számon, mások úgy gondolják, valamikor a 15. században kóstolták a magyarok, és a krumpli elhagyásával saját ízlésükre formálták. Ez az a köret, ami még a gnocchinál is olcsóbb és hétköznapi nevén nokedlinek vagy galuskának hívjuk. Akárhogyan is volt, mindkettőt imádjuk. A gnocchit sem lesz nehéz elkészíteni, ha betartunk pár alapszabályt:
{ GALÉRIA = title:Gnocchireceptjeink%20-%20csakis%20a%20legjobbak!, 0,1,2,3,4,5,6 }
- Mindig főzzük elő az alkotóelemeket! Jó, ha valamilyen főtt zöldséggel feldobjuk az egyszerű tésztát – jöhet a cékla, sütőtök, spenót; ne féljünk a színektől, ízektől!
- Ha tehetjük, vegyünk lisztesebb burgonyát hozzá – nem kell sok belőle. Tudjuk, hogy minden kezdő rémálma az „annyi liszt kell hozzá, amennyit felvesz” típusú mondat, de itt tényleg nem lehet egyértelmű adagot meghatározni. Általában 25-40 deka közötti mennyiséggel boldogolhatunk jól.
- Dolgozzunk gyors, határozott mozdulatokkal, formázzunk hengereket a tésztából egy nyújtódeszkán és szaggassuk kb. 2 centiméteresre a gnocchikat. Nem kell túl sokáig főzni őket.
- Forró, lobogó vízbe dobjuk a tésztanudlikat, amint felérnek a víz tetejére, már kaphatjuk is ki őket. Ha mind kifőtt, serpenyőben hevítsünk vajat és forgassuk át rajta a gnocchikat, az sem árt, ha hagyjuk egy kicsit megpirulni őket. Jöhet rá ezerféle fűszer, cseppnyi felmelegített tejföl, frissen reszelt parmezán, de raguk mellé is kínálhatjuk.
