Alkohollal való főzésről cikket írni hamvába halt ötlet, hiszen minden italhoz más alapanyag illik, a témáról pedig könyvtárnyi anyagot lehetne találni. Mégis megpróbálkozunk egy kis gyorstalpalóval - nehogy egy rosszul megválasztott ital rontsa el az egyébként tökéletesen működő receptet. Első körben néhány alapszabály, és a bor!
Csak akkor nyúlj hozzá, ha ismered!
Alkohollal főzni jó dolog. Különleges zamatot és karaktert tud adni egy egyébként is jól működő receptnek - helyes ismeretek hiánya vagy rossz választás azonban el is tudja rontani a húsz éve működő receptünket. Alapszabályként talán azt lehetne felállítani, hogy egy alkoholos recepthez csak akkor nyúljunk hozzá nagyon kreatívan, ha valamennyit értünk az adott italhoz. Mindegy, hogy sör, bor, vagy tömény, ha nem tudunk róla sokat, akkor inkább ne kísérletezzünk, másoljunk le egy jól működő receptet - ha pedig olyan alkoholt ír, amihez nem férünk hozzá - különleges francia bort vagy belga sört - inkább olvassunk utána, hogy milyen könnyebben hozzáférhető fajtával pótolhatjuk, esetleg menjünk el egy szaküzletbe, és ott járjunk utána.
Csak minőséget válassz!
Az alkohollal való főzés másik alapszabálya, hogy csak minőségi alapanyagot használj. Az olcsó asztali bor nagyon jó lehet hosszúlépésnek egy forró nyári napon, de nem biztos, hogy nem rontja el a gonddal készült ételt. A sörre ugyanez igaz - ma már rengeteg kézműves sör közül választhatunk, tiszteljük meg azzal a készülő ételünket, hogy nem öntünk bele olyan lőrét, amit nem innánk meg szívesen!
Van pár étel, amihez alapvetően egy adott alkohol illik jobban, de ha csak úgy kísérletezgetünk, akkor engedjük szabadon a fantáziánkat. A húsokhoz alapvetően sör és bor is illik - még csak azon sem múlik, milyen hússal dolgozunk. Egy csirkéhez ugyanúgy passzolhat a fehér vagy a vörösbor, mint a sör. Régi és meglehetősen ostoba hozzáállás, hogy a fehér húsokhoz csak fehér, míg a vöröshöz csak vörös illik. A képlet ennél jóval bonyolultabb. A bor választásakor inkább az egész ételt nézzük - mennyire lesz zsíros, fűszeres, nehéz? A franciák egyik nemzeti kincse, a coq au vin szárnyas, és naná, hogy vörösborral készül!
Egy zöldséges, kevéssé fűszeres, nem túl zsíros szárnyashoz választhatunk fehérbort, de ebben az esetben is felvetődik, hogy milyet? Könnyű levesekhez, rizses ételekhez, tésztákhoz, laza főzelékekhez és zöldségételekhez, enyhén fűszerezett halakhoz, zsenge borjúhoz könnyű fehérbor dukál - hogy milyen jegyek domináljanak benne, az maximálisan attól függ, hogy mivel fűszerezünk. Ugyanezekhez az alapanyagokhoz, ha karakteresebb fűszereket, sűrűbb, tejszínes szószokat, főleg erős ízű sajtot használunk, akkor jöhet egy testesebb fehér fajta.
A könnyű vörösborok leginkább húsételekhez illenek. Könnyebb pörköltek, paprikások - csirke is ide tartozik - paradicsomos, fűszeres, olaszos ételek, magyaros- paprikás fogások, minden olyan, amiben megvan a megfelelő hús, fűszer és zsír ahhoz, hogy a fehérbor már ne legyen elég mellé. A testes, tanninos vörösborok abba az ételbe kerüljenek, ahol a hús is kellően karakteres - bélszín, hátszín, sűrű, erős ízű pörköltek mellé öntsük. Vigyázzunk azonban, mert a tanninok képesek nagyon intenzíven kiérződni egy-egy sokáig főzött, sűrített boros szószban vagy szaftban. Azt is tartsuk szem előtt, hogy a bor savas, így ha a recept tartalmaz ecetet, citromot, vagy bármely más savas komponenst, akkor kevesebbet tegyünk bele, nehogy a végén túltengjenek a savak és elrontsák az egész étel karakterét.
És mi a helyzet az édesekkel? Tévhit, hogy csak desszerthez mennek - egy mézédes aszú például egy karakteres májpástétommal tökéletes párost alkot. Az édes vörösborokat ugyan csak módjával, de belefőzhetjük bármilyen gyümölcsmártásba, ha az íze illik a felszolgált húsok mellé.
