A Muzsikus szakácskönyv Gregor József címlapfotójával igazán szórakoztató olvasmány. Egyrészt a már említett színes, a korszellemet tükröző csodás fotóknak köszönhetően, másrészt viszont a remek receptek miatt is. El is készítettem belőle egy menüsort.
Vidéki jérceleves Kodály módra
Hogy mit jelent az, hogy Kodály módra, sajnos nem derül ki a könyvből. Vajon ez az étel volt a zeneszerző kedvence? Vagy ő maga mindig így készítette? Esetleg a Kodály-módszerhez van valami köze? Ezen kívül csak egy receptet találtam a nagyvilágban, amelyet a Kodály módra jelzővel illetnek, és érdekes módon abban is van jérce, gomba és paradicsompüré, csak ott az utóbbi kettő a jérce töltelékét képezi. Talán ez a hármas lenne a Kodály módra? Milyen kézenfekvő magyarázat lenne, ha a szolmizációs hangok „dó ré mi” helyett „jé go pa”-val kezdődnének. A leves maga mindenesetre nagyon finom. Egy átlagos húsleves lenne, csak éppen gombával, zöldborsóval és paradicsompürével készül, ráadásul a gyömbér is a fűszerek részét képezi. Az én hagyományos, nagymamai húslevesembe gyömbér ugyan sosem fő, de most már tapasztalatból is tudom, hogy az íze nagyon jól megfér a vasárnapi ebéd elmaradhatatlan előételében.
Belis – azaz a burgonyás-húsos tatárpite
Ezt a receptet Rásonyi Leila hegedűművésznő jegyzi. A hölgy török származású, és nemcsak játszik a hegedűn, hanem oktatja is a zenét. A hangszere egy 1715-ben készült hegedű egyébként. A szakácskönyvben leírt receptjei mind török eredetűek: padlizsán kebap, török zöldbab, türlü (ez egy padlizsános-tökös-zöldbabos bárányragu). Én a Belis receptjét készítettem el, ami tulajdonképpen egy vajas tésztájú krumplis-húsos pite. Az ragadott meg a receptben, hogy a tésztába mindent nyersen kell tenni, a tetején pedig egy lyukat vágni, majd azt egy „tésztadugóval lefödni”. Ezen a nyíláson át pótolhatjuk a szaftot, bár nekem erre nem volt szükségem, arra viszont annál inkább, hogy bő két óra sütés után végre megbizonyosodjam arról, hogy jól átpuhult a hús. Nagyon látványos étel, és nem mellesleg finom is. A krumpli és a hús a fűszerekkel vajpuhára párolódik a jól lezárt tésztaburokban. Azt hiszem, érdemes lenne más zöldségekkel vegyesen, vagy a krumplit kiváltva is kipróbálni.
Alma tálbanfőtt
Na, ezzel a címmel szerintem senki nem gondolná, hogy itt piskótatésztában sült, málnával töltött almáról van szó. Pedig arról. Ez a recept kakukktojás, mert nem muzsikus mondta tollba, hanem magának a Zenei ki mit főz? című könyvnek a felelős szerkesztője. Elméletileg a megpucolt és kicsumázott almákat málnabefőttel kell megtölteni, majd piskótatésztát önteni rá, és lassan megsütni. Nekem málnabefőttem nem volt, ezért fagyasztott epreket dugdostam az almákba, majd kanalaztam bele egy kevés eperlekvárt, s ezután jöhetett a tészta. Nagyméretű szufléformákban (vagy egészen kisméretű tepsikben, kinek hogy tetszik) sütöttem, és ez is telitalálat lett. A közelgő tél jegyében egy kis fahéjjal is megszórhatjuk a gyümölcsöket, biztosan nem fog neki ártani.
Bár a Zenei ki mit főz? nem kevés okot ad a viccelődésre a rengeteg rántott étellel, a népies szőtt falvédőkkel és az elmaradhatatlan kordbársony ruhákkal, azért mégis érdekes kordokumentumnak és hasznos szakácskönyvnek tekinthető a 2010-es évek derekán.
