Mi köze a zenének a táplálkozáskultúrához? Mi volt Wagner kedvenc étele? És mi Zalatnay Saroltáé?
Elöljáróban elmondanám, hogy a fenti kérdésekre sajnos nem fogok tudni egyelőre válaszolni. A könyvnek is, amelyről most szó lesz, csak részben sikerült. Rendhagyó részhez érkezett a régi szakácskönyveket bemutató cikksorozat, mert ez alkalommal egy 1983-as könyvről lesz szó, amely nemrég akadt a kezembe, és amely mellett nem tudtam szó nélkül elmenni. Ez a könyv a Zenei ki mit főz? – Muzsikus szakácskönyv címet viseli, és nem csak a borítója hökkenti meg az olvasóját:
Csak az arcokat tessék figyelni!
Én a ’80-as években csupán néhány évet éltem, annak is a nagy részét boldog öntudatlanságban, de az az érzésem, hogy ez a könyv magában hordozza ennek az évtizednek a legemblematikusabb stílusjegyeit. Megjelenik benne az egész falat betöltő erdős tapéta, a nyugatról behozott, angol feliratos szószos dobozok, a műtermi sterilségű, kaotikus stílusú enteriőrök és a ’80-as évek magyar gasztrodivatjának jellemző fogásai.
Nem egészen világos számomra, hogy mi volt ennek a könyvnek az alapvető célja. Egyrészt szakácskönyv akar lenni, amely rendszerezve tartalmaz valóban sokféle fogást láthatóan a teljesség igényével, sőt, szómagyarázatot, etikett-tippeket és tartalomjegyzéket a receptekhez. De mindeközben zenészek receptjeit sorolja fel, méghozzá sokakét, személyes történetekkel, fotókkal. Illetve zeneszerzőkét (pl. Németh Amadé, Szokolay Sándor), zongoristákét (Baranyai László, Gonda János), kritikusokét (pl. Feuer Márta), karmesterekét (pl. Fisher Iván), operaénekesekét (pl. Gregor József, Gulyás Dénes, Lehoczky Zsuzsa), nóta-, operett- és táncdalénekesekét (pl. Koós János, Kovács Apollónia, Soltész Rezső, Zalatnay Sarolta) és más zenészekét, zenei írókét. Sőt, magának a könyvnek a szerkesztője és kiadójának tulajdonosa is közli kedvenc receptjét, csak épp a nevüket nem tüntetik fel mellette.
Vajon a fali rák miatt van ez a mosoly?
Bár a mártásokhoz is van ABC-rendes névmutató, a zenészekhez nem tartozik. Na de nem akarom én kritizálni ezt a könyvet, sokkal inkább mulattat, mint bosszant. És van egy olyan érzésem, hogy sokaknak van meg valahol a könyvespolc egy eldugott szegletében. Ráadásul a Zeneműkiadó gondozásában jelent meg, ami elsősorban azt jelenti, hogy nem szakácskönyvszerkesztők dolgoztak rajta, másodsorban pedig talán azt, hogy egy népszerű, de mégis a zenéhez kapcsolódó könyvvel akarhattak előrukkolni. Egyébként maguk a receptek szerintem egész jók, sok külföldi étel leírásával a korszellemhez képest viszonylag autentikusan. Csak azok a fotók! Az arckifejezések, a konyhák, a pózok, a ruhák és azok a csodás frizurák!
Pont ilyen barna-fehér szívecskés anyagból volt az ovis zsákom.
Az ember úgy van összerakva, hogy egyfajta lesajnáló, de szeretetteljes nosztalgiával forduljon a korhoz, amelyben felnőtt. Számomra tehát a ’80-as éveknél csak a ’90-es évek tűnnek röhejesebbnek, de attól még nagyon jól esik ezekre az időszakokra gondolnom.
Úgy döntöttem, hogy még egy héttel megtoldom ezt a rendhagyó alkalmat, és a jövő héten egy egész menüsort főzök ebből a könyvből. Méghozzá Kodály Zoltán levesét, a főételt Rásonyi Leila hegedűművésznőtől, a desszertet pedig a könyv felelős szerkesztőjétől (!). Remélem, sikerült meghoznom a kedveteket egy kis nosztalgiához.
Málta kevésbé ismert, de figyelemre abszolút érdemes konyhájába a legjobb, ha ott helyben, a szigetország valamelyik éttermében kóstolunk bele. A széles választék persze igencsak megnehezíti a választást, ezen próbál enyhíteni az alábbi cikk kiváló étteremjavaslataival.
A főtt sonka hódolói mellett húsvétkor illik azokra is gondolni, akik egyáltalán nem esznek húst. Mutatunk nektek pár olyan ötletet, amelyek nagyonis megállják a helyüket a tavasz legfontosabb ünnepén, és bár nem feltétlen vegánok, mindenképpen húsmentesek.
Egy jó főzeléket mindig jó kanalazni, ha azonban laktózérzékenységgel küzdünk, akkor kicsit alakítani kell rajtuk. Szerencsére ez egyáltalán nem lehetetlen.
Nem tudni, hogyan, de valamiért minden kakaós sütemény olyan őrülten puha és szaftos marad napokig, hogy az ember teljesen eldobja az agyát minden egyes újabb harapásnál. Az alábbiak legalábbis mind ilyenek!
Felhőpuha habbal töltött, rétegzett és/vagy díszített süteményeket sorakoztatunk fel most előttetek, és előre is elnézést kérünk, mert egytől-egyig elképesztő guszták.
Egy villámgyors tészta mindig nagy áldás: ha sietünk, de mégis ennénk valami laktatót, jól jöhet egy ilyen recept. Ha pedig még ízélményt is kapunk közben, az további plusz pont!
Kerüljön ma az asztalra egy könnyű és selymes zöldborsókrémleves, egy ínycsiklandozó krémes brokkoli-karfiol tál és egy erdeigyümölcs-zselével díszített tápiókapuding.