Tésztázzunk, nagyi!

Kisebbik unokám rákapott a gyúrásra. A tésztagyúrásra. Amikor megjelenik, előbb-utóbb rátér a lényegre: – Ma is tésztázzunk, nagyi!

Mint oly sok mindenhez, a tésztázáshoz is több lépcsőben jutott el. Nincs is ebben semmi különleges, a gyerekek így ismerkednek a világgal – jelen esetben a tésztagyúrással. A dolog úgy indult, hogy a főzőcskézéshez lisztet, grízt, sót, cukrot, lencsét, babot kapott, szóval mindenfélét, ami egy konyhában fellelhető. Morzsolgatta, kutyulgatta, ismerkedett a különféle anyagokkal, aztán jött a vízzel elegyítős korszak – volt mit takarítani, nem mondom, a csiriz beleragadt minden résbe, ahol makacsul tartotta is magát, de már túl vagyunk rajta.

Az igazi, a tojással, liszttel, vízzel, tejjel, vajjal készülő tészta összeállítását először csak erősen figyelte, de hozzá még nem nyúlt. Amikor már gyurmaszerűvé állt össze a massza, akkor kért és kapott egy darabot, azt aztán gyúrta, dögönyözte, húzta-vonta, nyújtotta – és persze kóstolta. Gyerekként én is mindig elcsentem a nyers tésztából, hiába jött a dörgedelem, hogy ne egyem, mert az nem jó. Pedig jó volt… talán kicsit a tiltás miatt is. Kötelességszerűen én is rászólok, de mintha elnézőbb lennék, mint velem voltak anno.

Csöröge – sulyom alakú recept

Aztán jött a mérlegelős, szitálós, tojástörős időszak. Nem részletezném, de végül a liszthalom mélyedésébe belekerült minden hozzávaló. Mikor idáig eljutottunk, az időfaktor újra fontos tényezővé vált – vagyis nem volt célszerű siettetni. Az első fázis: ujjbeggyel böködte a tojást, figyelte a kocsonyás, rugalmas anyag „reakcióját”, majd szemlézte az ujját. Következett aztán a szórás. Lisztet hintett rá, betemette, a keletkezett kis dudort kezdte lapogatni, mígnem a tejes-tojásos csíkok átbuktak a lisztkráter peremén.

Akkor aztán nekilátott. Kicsit furcsán nézte tésztacsimbókos kezét, vacillált, abbahagyja-e, de folytatta mégis, győzött a kíváncsisága, és lassacskán kezelhető állagúvá alakult kezei között az addig rakoncátlan elegy, míg végül elégedetten szemlélte munkája eredményét.

Valahogy így született meg az első gombóc, és most már gyártja szakmányban a mézes, kekszporos, gabonapelyhes, lisztes, grízes, krumplis tésztákat, mikor milyen alkotórészeket fedez fel a konyhában.

Ő még nem tudja, hogy az újabb nagy kihívás a kelt tészta készítése lesz. Arra még gyúrunk egy kicsit.

Mari nagyi

Ajánlott videó

Hirdetés

Támogatott tartalom

Legújabb receptek

Cantuccini hagyományosan

Az egyik legtradicionálisabb olasz kekszféle a cantuccini, ez a kétszersült sütemény, ami sokáig eláll és desszertborba vagy forró kakaóba/kávéba mártogatva esik a legjobban. Mint a ...

Ünnepi mediterrán halragu

Ha ti is szoktatok karácsonyra halat készíteni, akkor most itt egy remek receptötlet, egy egyszerű halragu, amit tetszőleges tengeri halfiléből készíthettek. A vibráló, mediterrán ízek ...

Címlapról ajánljuk

További cikkek

Kevés az időd? Mutatjuk az 5 leggyorsabb karácsonyi főételt

Egészben sült pulyka, így-így panírozott, majd olajban kisütött húsok és halak, halászlé, töltött káposzta? Finoman szólva sem időspórolós, kapkodva összedobható karácsonyi főételek. Mutatunk pár receptet inkább, amelyek bizonyítják, hogy nem minden fogás időigényes és őrületesen pepecselős, ami karácsonyi.

Top Receptek

Klasszikus hagyományos bejgli

Ez egy mennyei bejgli, egy igazi hungarikum! Karácsonykor nem hiányozhat az ünnepi asztalról! Hosszú - már évtizedekben mérhető - idő óta így készítem....mi nem szeretjük a hatalmas, ...