Tésztázzunk, nagyi!

Kisebbik unokám rákapott a gyúrásra. A tésztagyúrásra. Amikor megjelenik, előbb-utóbb rátér a lényegre: – Ma is tésztázzunk, nagyi!

Mint oly sok mindenhez, a tésztázáshoz is több lépcsőben jutott el. Nincs is ebben semmi különleges, a gyerekek így ismerkednek a világgal – jelen esetben a tésztagyúrással. A dolog úgy indult, hogy a főzőcskézéshez lisztet, grízt, sót, cukrot, lencsét, babot kapott, szóval mindenfélét, ami egy konyhában fellelhető. Morzsolgatta, kutyulgatta, ismerkedett a különféle anyagokkal, aztán jött a vízzel elegyítős korszak – volt mit takarítani, nem mondom, a csiriz beleragadt minden résbe, ahol makacsul tartotta is magát, de már túl vagyunk rajta.

Az igazi, a tojással, liszttel, vízzel, tejjel, vajjal készülő tészta összeállítását először csak erősen figyelte, de hozzá még nem nyúlt. Amikor már gyurmaszerűvé állt össze a massza, akkor kért és kapott egy darabot, azt aztán gyúrta, dögönyözte, húzta-vonta, nyújtotta – és persze kóstolta. Gyerekként én is mindig elcsentem a nyers tésztából, hiába jött a dörgedelem, hogy ne egyem, mert az nem jó. Pedig jó volt… talán kicsit a tiltás miatt is. Kötelességszerűen én is rászólok, de mintha elnézőbb lennék, mint velem voltak anno.

Csöröge – sulyom alakú recept

Aztán jött a mérlegelős, szitálós, tojástörős időszak. Nem részletezném, de végül a liszthalom mélyedésébe belekerült minden hozzávaló. Mikor idáig eljutottunk, az időfaktor újra fontos tényezővé vált – vagyis nem volt célszerű siettetni. Az első fázis: ujjbeggyel böködte a tojást, figyelte a kocsonyás, rugalmas anyag „reakcióját”, majd szemlézte az ujját. Következett aztán a szórás. Lisztet hintett rá, betemette, a keletkezett kis dudort kezdte lapogatni, mígnem a tejes-tojásos csíkok átbuktak a lisztkráter peremén.

Akkor aztán nekilátott. Kicsit furcsán nézte tésztacsimbókos kezét, vacillált, abbahagyja-e, de folytatta mégis, győzött a kíváncsisága, és lassacskán kezelhető állagúvá alakult kezei között az addig rakoncátlan elegy, míg végül elégedetten szemlélte munkája eredményét.

Valahogy így született meg az első gombóc, és most már gyártja szakmányban a mézes, kekszporos, gabonapelyhes, lisztes, grízes, krumplis tésztákat, mikor milyen alkotórészeket fedez fel a konyhában.

Ő még nem tudja, hogy az újabb nagy kihívás a kelt tészta készítése lesz. Arra még gyúrunk egy kicsit.

Mari nagyi

Hozzászólások

Manna70

Nagyon sok ilyen nagyit kívánok!

Címlapról ajánljuk

További cikkek