A rómaiak tála

A Römertopf - más néven római tál - nagy visszatérését éli. Te mit szoktál benne készíteni? Mi mindent és bármit!

A római tál régebben az egyik kedvencem volt a konyhában. Sokat sütöttem vele egytálételeket, húsokat, emlékszem, még kenyérrel is megpróbálkoztam. Aztán valahogy alábbhagyott a lelkesedésem, mert ahogy egyre többet főztem, úgy lett párhuzamosan egyre kevesebb időm rá.

  • A római tál – Römertopf – pedig tervezést igényel, persze ez nem jelenti azt, hogy ne érné meg.
  • Ez az agyagedény arról híres, hogy egy nem mázas, natúr agyagból készült edény, ami több funkciót is ellát - süt, főz, párol, párolog.
  • Attól, hogy nem mázas, áztatni kell, ez nagyjából 35-40 perc, és hőnek is csak fokozatosan lehet kitenni - nem is szabad nagyon magas hőmérsékleten főzni, sütni vele.
  • Az áztatás, és az agyag porózus felülete viszont azt is jelenti, hogy a benne készült ételből nagyon kevés folyadék párolog, vagyis a húsok, kenyerek nem száradnak ki, hanem puha, omlós a végeredmény. Ez viszont csak akkor igaz, ha nem hagyjuk, hogy az áztatás közben magába szívott víz mind elpárologjon – ezért a nem túl magas hőmérséklet. A porózus szerkezet viszont igényli a beavatást is, ezt sokan nem tudják.

Olvastad már?

Egy nem Oreo-rajongó vallomása a házi Oreóról

  • Bármilyen formájú, és bármire is tervezzük használni az edényt, érdemes az első néhány alkalommal, de legalább először valami olyan folyadékot főzni benne, amely keményítő- és olajtartalmú. Ez segít az agyag szerkezetét egységesebbé tenni, és felkészíti a folyamatos használatra. Ezután pedig ajánlatos párszor leveseket, ragukat, pörkölteket készíteni benne, és csak ezután javasolják a húsok, kenyerek sütését.
  • Sok kultúra használ agyagedényt a mai napig, különböző formákban – szó szerint – és akár mázas kivitelben is. Ha például az Afrika konyhát nézzük, akkor Etiópiában ma napig ősi edényeket használnak, Marokkóban pedig a tajine lett világhírű. Ez a lapos aljjal, és kúp alakú, felül lukas tetővel záródó agyagedény elengedhetetlen kelléke a marokkói húsos raguknak (ez maga a tajine), mert a csúcsos tetőn lecsapódik a pára, és visszafolyik az edénybe.

A Rozskenyér római tálban receptjéért kattints a fotóra!

  • Ázsiában Srí Lankától Kínáig használnak agyagedényt, legtöbbször speciális ételek készítésére (különböző curryk, levesek). Sok helyütt maga a főzési folyamat is hagyományos, hiszen a földbe ásott árkokban fő-sül az étel. Európában Németország vezette be újra a köztudatba az agyagedényt a 60-as években, az Egyesült Államok is innen vette át, bár a nagyszámú latin-amerikai lakosság is hozta a sajátját – hiszen Dél-Amerikában is nagy hagyománya van az agyagedények használatának.
  • A fémedények fokozatosan kiszorították az agyagot, de ma már az egészséges konyha hívei, a természetes eljárások rajongói újra használják.
  • Kenyérsütéshez is ideális, hiszen a tetejét levéve az utolsó néhány perc alatt ropogósra süthetjük a héjat, miközben a kenyér belseje puha marad, és nem szárad ki. Én legutóbb ezt próbáltam, a teljes kiőrlésű rozskenyeremen istenien sikerült!

Olvastad már?

Tökéletes rizottót, de hogyan?

Hozzászólások

Címlapról ajánljuk

További cikkek