A római tál régebben az egyik kedvencem volt a konyhában. Sokat sütöttem vele egytálételeket, húsokat, emlékszem, még kenyérrel is megpróbálkoztam. Aztán valahogy alábbhagyott a lelkesedésem, mert ahogy egyre többet főztem, úgy lett párhuzamosan egyre kevesebb időm rá.
Galéria
Rozskenyér római tálban elkészítése lépésről lépésre
0
/
11
- A római tál – Römertopf – pedig tervezést igényel, persze ez nem jelenti azt, hogy ne érné meg.
- Ez az agyagedény arról híres, hogy egy nem mázas, natúr agyagból készült edény, ami több funkciót is ellát - süt, főz, párol, párolog.
- Attól, hogy nem mázas, áztatni kell, ez nagyjából 35-40 perc, és hőnek is csak fokozatosan lehet kitenni - nem is szabad nagyon magas hőmérsékleten főzni, sütni vele.
- Az áztatás, és az agyag porózus felülete viszont azt is jelenti, hogy a benne készült ételből nagyon kevés folyadék párolog, vagyis a húsok, kenyerek nem száradnak ki, hanem puha, omlós a végeredmény. Ez viszont csak akkor igaz, ha nem hagyjuk, hogy az áztatás közben magába szívott víz mind elpárologjon – ezért a nem túl magas hőmérséklet. A porózus szerkezet viszont igényli a beavatást is, ezt sokan nem tudják.
Olvastad már?
Egy nem Oreo-rajongó vallomása a házi Oreóról
- Bármilyen formájú, és bármire is tervezzük használni az edényt, érdemes az első néhány alkalommal, de legalább először valami olyan folyadékot főzni benne, amely keményítő- és olajtartalmú. Ez segít az agyag szerkezetét egységesebbé tenni, és felkészíti a folyamatos használatra. Ezután pedig ajánlatos párszor leveseket, ragukat, pörkölteket készíteni benne, és csak ezután javasolják a húsok, kenyerek sütését.
- Sok kultúra használ agyagedényt a mai napig, különböző formákban – szó szerint – és akár mázas kivitelben is. Ha például az Afrika konyhát nézzük, akkor Etiópiában ma napig ősi edényeket használnak, Marokkóban pedig a tajine lett világhírű. Ez a lapos aljjal, és kúp alakú, felül lukas tetővel záródó agyagedény elengedhetetlen kelléke a marokkói húsos raguknak (ez maga a tajine), mert a csúcsos tetőn lecsapódik a pára, és visszafolyik az edénybe.
A Rozskenyér római tálban receptjéért kattints a fotóra!
- Ázsiában Srí Lankától Kínáig használnak agyagedényt, legtöbbször speciális ételek készítésére (különböző curryk, levesek). Sok helyütt maga a főzési folyamat is hagyományos, hiszen a földbe ásott árkokban fő-sül az étel. Európában Németország vezette be újra a köztudatba az agyagedényt a 60-as években, az Egyesült Államok is innen vette át, bár a nagyszámú latin-amerikai lakosság is hozta a sajátját – hiszen Dél-Amerikában is nagy hagyománya van az agyagedények használatának.
- A fémedények fokozatosan kiszorították az agyagot, de ma már az egészséges konyha hívei, a természetes eljárások rajongói újra használják.
- Kenyérsütéshez is ideális, hiszen a tetejét levéve az utolsó néhány perc alatt ropogósra süthetjük a héjat, miközben a kenyér belseje puha marad, és nem szárad ki. Én legutóbb ezt próbáltam, a teljes kiőrlésű rozskenyeremen istenien sikerült!
