Kisgyerekkel a kávézóban?

Megannyi kisgyerekes konfliktusforrás közül most a kávézóban való túlélésről írunk. Optimális esetben ez a helyzet nem is létezik. Ugyan miért menne az ember kávézóba a gyerekével? De az élet nem optimális esetekből tevődik össze, sajnos. Optimális esetben mindig lenne, aki vigyázzon a gyerekekre, amikor a szülőnek bármi egyéb dolga van, ráadásul olyan személy, akivel a gyerekek is jól érzik magukat, akinek nem kell egy alkalomért a fél havi GYES-t kifizetni és akire nyugodt szívvel bízzuk rá a csemetéinket. Manapság azonban igen gyakori, hogy ez az optimális eset, vagyis egy rokon, általában nagyszülő közelsége ritkaság számba megy. Márpedig ha a nagyszülőkkel csak ritkán van lehetőségünk találkozni, akkor biztosan nem fogjuk rögtön lepasszolni nekik a gyerekeket, még ha a fenti feltételek teljesülnek is ilyenkor.

Így maradnak a kompromisszumok, ha a kismama házon kívül, napközben találkozni szeretne a barátaival, vagy csak egyszerűen meginni egy jó kávét az otthonitól eltérő környezetben, akkor vinnie kel magával porontyát is. A környezet pedig nem feltétlenül toleráns minden esetben. Ha sikerül találnunk egy igazán gyerek-, vagy bababarát helyet, akkor nyugodtan érezzük úgy, hogy megfogtuk az Isten lábát, mert az ilyen nagyon ritka. Szinte mindenhol van egy üvegvitrin, gyerekfejmagasságba pakolt kristályvázák, meredek lépcső, asztalokon égő gyertyák. Az ilyesmit nem lehet senkinek felróni, egyszerűen csak készüljünk fel, hogy fokozott éberségre lesz szükségünk.

Ami viszont felróható, az a kisgyerekesekhez való hozzáállás. Hogy a környezet megpróbál-e segíteni, vagy legalább tolerálni az ilyen helyzetekben, vagy sem. Az ugyanis biztos, hogy a kicsik nem maradnak majd észrevétlenek. A legkisebbeknél az idegőrlő sírásra lehet felkészülni, a totyogóknál a mindent szétrámolásra, a nagyobbaknál pedig a diszkréció teljes hiányára. Biztos, hogy lesz olyan vadidegen, akihez a gyermekünk odaandalog majd, esetleg bámulja a sütijét, rosszabb esetben kér is belőle, zavarba ejtő kérdéseket tesz fel az asztaltársaság viszonyairól. Az ilyesmit nehéz kivédeni, persze az sokat számít, hogyha a kávézóba érkezés előtt tisztázzuk a gyerekekkel a szabályokat, hogy mit illik és mit nem. Kisebbeknél pedig rákészülünk a helyzetre, lehetőleg jóllakatva, elégedetten, játékokkal és egyéb szedáló eszközökkel felszerelkezve érkezünk.

De teljesen bebiztosítani úgysem tudjuk magunkat. Ezért van fokozott jelentősége a környezet toleranciájának. A kisgyerek nem dohányfüst, amit ki lehetne tiltani a zárt terekből, vagy aminek jelenléte elítélendő lenne, a szülő életének szerves része, amit bizony nem tud mindig lecsatolni magáról, amikor erre szüksége volna. Viszont a szülők is tehetnek egyet s mást a békésebb együttélés érdekében, ne vigyük a piciket olyan helyre, ahol már a puszta jelenlétük is zavarba ejtő, mert attól senki sem fogja jól érezni magát. És próbáljuk meg tolerálni mások intoleránsságát is, hiszen azzal sem lehet könnyű együtt élni.