2020.11.30.

Egy európai országban mindkét szülő otthon maradhat az újszülöttel

Kessel

Finnországban bevezetik, hogy mindkét szülő 164 napot lehessen otthon a gyereke születése után.

Miután túltettük magunkat rajta, hogy ez összeadva is milyen kevés az itthoni szülési szabadsághoz képest, lássuk, hogy ezt miért csinálják a finnek, és mi lesz a várható eredménye.

Először is, Nyugat-Európában alapvetően jellemző, hogy a szülők nem maradnak sokáig otthon a gyerekekkel, mert egyrészt nincs kulturális hagyománya, másrészt lényegesen több bölcsődét működtetnek, mint itthon. A magyar közvélemény egy része már ezen a ponton valószínűleg fennakad, hiszen nálunk sokan úgy gondolják, hogy a gyerekgondozás az anya dolga, és ha visszamegy dolgozni, mielőtt a gyerek óvodás korú lenne, akkor vagy muszájból teszi, vagy önző-rossz anya.

A finn kormány, melynek miniszterelnöke és az összes pártelnöke nő, viszont másképp gondolja. Az intézkedéssel, mely azt is magába foglalja, hogy a nagyjából szülőnként 6,6 hónapos szabadságból csupán 69 napot adhatnának át a szülők egymásnak, azt szeretnék elérni, hogy a férfiaknak ne csupán az egynegyede éljen a „gyerekidővel”.

Ha a szabadság nem ruházható át az apáról az anyára, akkor valószínű, hogy az apák is ki fogják azt venni.

A finnek arra számítanak, hogy ez elősegíti a nemek egyenlőségét, illetve a szülők általános jó közérzetét.

A kérdés az marad, hogy a csecsemőknek, mert itt az egyébként egy évet éppenhogy meghaladó szabadság esetén végig nagyon fiatal gyerekekről beszélünk, ez jó-e. Azt már mindannyian tudjuk, hogy a gyerekek körül-belül 4 és 9 hónapos koruk között tanulják meg a kötődést a szülőkhöz, és nagyon fontos, hogy ebben az életkorban legyen mellettük egy olyan személy, aki megbízhatóan kielégíti az igényeiket. Többnyire ilyenkor - az anyatejes táplálásból kiindulva - az anyára gondolunk, holott megoldható, hogy a gyerekek anyatejet egyenek, akkor is, ha az anyjuk dolgozik.

A kutatások nagyrészt azt állapítják meg, hogy az anya kötődése a gyerekhez könnyebben és gyorsabban alakul ki, mint az apáé, viszont az apák is sikeresen felveszik a fonalat, bőven a kritikus négy hónapos kor elérése előtt. Ezt követően pedig már nincs különbség a csecsemő szempontjából abban, hogy ki az, aki gondozza. Sőt, vannak olyan kutatások, melyek azt támasztják alá, hogy nem is feltétlenül szükséges, hogy a gyereket a biológiai szülei gondozzák, neki csupán annyi a lényeg, hogy ne kelljen csalódnia abban a jogos elvárásában, hogy minden szükségletét gyorsan kielégítsék. Egy kanadai-izraeli együttműködésben született kutatás azt állapította meg, hogy a férfiak ugyanolyan mennyiségű kötődési hormont termelnek a gyerekeik hatására, mint a nők.

A gyerekgondozás nem férfias?

Az, hogy még ma is jó néhány férfi bizonytalan a csecsemőgondozásban, elsősorban annak köszönhető, hogy a messzire visszavezethető kulturális hatások miatt az él a fejükben, hogy nem igazán értenek hozzá, valamint az, hogy a gyerekgondozás nem férfias tevékenység. A finn kormány viszont kvázi jogszabállyal kíván változtatni a kulturálisan beágyazott szokásokon, így könnyen lehet, hogy a kényszerkötődésnek hamarosan már láthatjuk is a pozitív hatásait a finn népre, mert az is igazolt, hogy abból az egész család profitál, ha a gyereknek közeli kapcsolata van az apjával.