Bodzaszörp 2. (mézes)

A bodzavirág szezonjában 2 – 3 naponta készítem a friss szörpöt. Ha nincs elég mézem, cukorral én is, mint Ze(n)derta. Hát, nem mosom meg a bodzavirágot! Tutti helyen szedem persze én is, úttól és permetezéstől távol. A bogarakra már szedéskor figyelek, aztán pedig nem mosom meg! Méghozzá azért nem, mert a legértékesebb virágport (pollen) mosnám le a vízsugárral. A pollenről manapság sokaknak a pollenallergia jut eszébe, pedig a pollen a méhek számára létfontosságú tápanyagot tartalmaz, a méz pedig minden kétséget kizáróan, az emberiség egyetemes véleménye szerint is az egyik legegészségesebb energiaforrásunk. Élő anyag, a cukrok (energia) mellett számos biológiailag aktív anyagot tartalmaz, amelyek (többek között) pont az immunrendszerünk erősítésében (azaz az allergia ellen) rendkívül fontos szerepet játszanak. Személyes és szakmai véleményem szerint (biológus-mérnök vagyok és vegyész, valaha a rákkutatásban is tevékenykedtem – ezeket csak azért említem már megint :), hogy jelezzem: nem felületesen ítélkezem) a biológia sokkal kevesebb veszéllyel fenyeget, mint a kémia! Az ész nélkül alkalmazott vegyszerek, a környezetünkbe jutó és a virágporon megtapadó, az ember termelte (a kipufogóból, kéményekből vagy permetszerből jövő) anyagok. Napokig tudnék erről irogatni, nem akarom fárasztani a társaságot, egyetlen lényeg: a jó helyről szedett bodzavirágot ne mossátok le! A jó hely azonban rendkívüli fontosságú! Könnyen vagyok: iparterülettől távol élek, a forgalmas utak és a permetezés potenciális lehetőségét is könnyen el tudom kerülni (pár perc autózás a falu határától). Ezekre figyeljetek! Nagyvárosokban szörnyű nehéz a helyzet a ’tiszta’ bodzavirág begyűjtése szempontjából: Budapest például kb. a Normafa magasságáig szóba sem jöhet! Aki tudja magáról, hogy allergiás a bodzavirág pollenjére (ilyen is van a környezetemben), az úgysem iszik bodzaszörpöt!