Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Tényleg nem szereti vagy csak játszmázik? Avagy mihez kezdjünk a válogatós gyerekünkkel?

Nem eszik a gyerek mást, mint tésztát meg sült krumplit? Gyümölcs, zöldség felejtős? Nézzük, mire érdemes ebben a helyzetben figyelned!

Biztosan kerültél már olyan helyzetbe, hogy valamit nem eszik meg a gyereked és ennek intenzíven hangot is ad. Te meg nem tudod eldönteni, hogy ez egy játszma része, vagy csak simán nem az ízlése.

Honnan tudjuk biztonsággal megállapítani, hogy a gyerekünk tényleg nem szereti az adott ételt, vagy csak válogat, esetleg játszmázik velünk? Nagy valószínűséggel, ha megfelelően viszonyulunk hozzá és figyelünk rá, akkor hamarosan ki fog derülni.

Néhány szempontot végigveszünk a cikkben, de azt fontos tudni, hogy nincs egyetlen jó recept, nincsenek biztos válaszok a gyerek és a család teljes körű ismerete nélkül. Az alábbi szempontok átgondolása azonban segítségedre lehet, ha te sem tudod eldönteni, mi is a helyzet valójában.

  • A gyermekedet szülőként te ismered a legjobban, ezért bízz a saját tudásodban! Ha azt látod, hogy a gyerek dacból nem eszik, vagy éppen életkorilag szűkült be a táplálkozása a rántott húsra, sült krumplira vagy éppen a bolognaira, nem érdemes az evés mentén harcolnod vele. 
  • Ha rendszeresen kínálsz egy-egy ételt és ő azt következetesen elutasítja, mert nem szereti és ezt jelzi is, akkor fogadd el és bízz benne annyira, hogy meg tudja ítélni, mit szeret és mit nem.
  • Az ízlés változhat, légy türelmes és támogató! Szülőként nem könnyű azt megélni, hogy a gyerekünk nem eszik jól, sokan aggódnak, szoronganak, a szenzitív gyerekek pedig jól olvassák az érzelmeket. Ezért mindenképpen érdemes a témához úgy közelítenünk, hogy a viselkedésünk ne csak az aggodalmat fejezze ki, hanem megjelenhessen az elfogadás és az elengedés is.
  • A válogatás lehet egyfajta dacreakció, ezért érdemes hasonlóan reagálni, mint egy dackorszakban lévő gyerek esetében: higgadtan, türelemmel, megértéssel, ugyanakkor kifejezve a saját érzésünket is a helyzettel kapcsolatban. De semmiképpen sem érdemes beleragadni a szituációba és az indulattal még nagyobb indulatot generálni.
  • Ugyanakkor az is előfordul, hogy a válogatás egy játszma részeként jelenik meg – ami gyakran azzal indul, hogy a gyerek a szülőt szeretné irányítani, valamit szeretne elérni nála. Képzeljük el ezt úgy, mint egy jól begyakorolt forgatókönyvet: mindenki ismeri a saját szerepét és magát a folyamatot is. És bár nem érzi jól benne magát, de már megszokta és ezáltal biztonságot ad neki, hát folyton újra játssza azt. A játszmát soha nem a gyerek vagy a szülő játssza egyedül, ez egy interakció része, ketten tartják fenn a helyzetet. Megszüntetni ugyanakkor bármelyik fél képes, aki kilép a megszokott helyzetből és egy addig nem ismert, szokatlan reakciót ad.

Néhány jó tanács a gyerekek étkezésével kapcsolatban:

  • Egy gyereknek  – ahogy nekünk, felnőtteknek is – joga van valamit nem szeretni. Engedjük meg, hogy saját ízlése legyen.
  • Fontos, hogy ne tömjük a gyereket! A mértéket bízzuk a gyerekre, aki képes jelezni, ha elegendő mennyiséget evett már, nem kell „az utolsó falatot bekapnia még a mama kedvéért”. Egy-egy rossz reakció életre szóló rossz élményként maradhat meg benne.
  • Két étkezés között ne engedjük nassolni a gyereket! Ez persze nem azt jelenti, hogy nem borulhat fel időnként a rend, de ha délelőtt lecsúszott pár keksz és egy tejszelet, akkor ne lepődjünk meg, ha ebédnél húzza a száját.
  • A feszültség feszültséget szül. Ha etetés, étkezés közben felnőttként feszültek vagyunk – pl. amiatt, hogy megeszi-e, ami a tányérban van, eszik-e mindent, amit kiraktunk elé, összekeni-e a ruháját stb. – az átragad a gyerekre is. És ha a szülő befeszül, a gyerek is ráfeszül, amitől feszült lesz a légkör és ezt a gyerek összeköti az étkezéssel. Számára ez lesz a természetes, a norma. Így erre fog törekedni később is. Számtalan olyan helyzetet láttam, amiben egy idő után maga a gyerek teremtette meg a feszültséget, mert már korábban hozzászokott és számára paradox módon ez volt a komfortos.
  • Mutassunk jó példát a gyerekeinknek, hiszen ők a mi mintánkat követik. Ha mi rendszertelenül, állva a konyhában bekapunk pár falatot, akkor ne várjuk, hogy a gyermekünk nyugodtan fog ülni az asztalnál és békésen vacsorázik.
  • A rossz evő gyerekeknél ne legyen központi téma az evés, vegyük le a terítékről! Ne nógassuk, ne erőltessük! Hívjuk a közös étkezéseknél az asztalhoz, tegyünk elé választási lehetőségeket, kínáljuk meg, aztán engedjük el. Ha nem eszik, semmi baj, majd uzsonnázik. Éhen biztosan nem fog halni.
  • A gyümölcsöt vagy zöldséget kerülő gyermekek esetében is érdemes hasonlóan eljárnunk. Legyen mindig elérhető magasságban a kitett gyümölcs, legyen az étkezésnek mindig része valamilyen zöldség, de mi ne tukmáljuk azt. (És természetesen itt is mutassunk példát – ha mi nem eszünk gyümölcsöt, zöldséget, miért várjuk el, hogy ő egyen?). Ha bizonytalankodunk a vitamin- és ásványianyag-bevitelével kapcsolatban, inkább konzultáljunk egy gyerekorvossal vagy egy dietetikus szakemberrel.

Bárhogyan is alakul a gyermekünk étkezése, soha ne feledjük, hogy most alapozzuk meg a felnőttkori ékezési szokásait. A kiegyensúlyozott táplálkozástól az étkezési zavarokig hosszú az út, de néhány nem megfelelő reakció éppen ezen az úton indíthatja el őt.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek:

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!