Márpedig sokféle kifli létezik, nem is vállalkoznék arra, hogy minden változatát felsoroljam, de abban szinte biztos vagyok, hogy minden családban minden gyereknek van kedvenc kiflije. Mert a kifli jó.
Én külön hálás vagyok a kiflinek, helyesebben kiötlőjének, mert kisebbik unokám nem nagy kenyérhéj-fogyasztó, a kifliből viszont soha semmi nem marad a tányéron. Nem tudom, ennek mi lehet az oka, valószínűsíthetően ilyen mélységekben a gyermeklélektan sem foglalkozik a témával, de nem is érdekes. Én csak simán örülök, pedig néhány fajta péksüteménynek szinte csak héja van, belseje alig.
Már többször írtam a kifliről, mert kötődik egy hagyományhoz, és nekünk is van egy családi receptünk. Most pedig a kiflitörténelemnek egy újabb fordulója következik, ugyanis unokáim azt kérdezték, miért lett kifli formájú a kifli. Azt hittem, erre pofonegyszerű a válasz, és különösen aktuális, mert nagyobbik unokám mostanság éppen Bécsben jut hozzá napi betevő kiflijéhez, márpedig a császárváros és a kifli egymással elválaszthatatlanul egybeforrt, illetve, stílszerűen úgy is fogalmazhatunk, egybesült.
Egy kis zavar támadt azonban a magyarázat körül. Az, úgy tűnik, vitathatatlan, hogy Bécsben készült az első kifli, és az is, hogy formáját a várost ostromló törökök holdsarló alakú jelképéről nyerte. Megszületésének időpontjában azonban a források nem egységesek. A zavart valószínűleg az okozhatja, hogy a törökök többször is nekirugaszkodtak Bécs bevételének. Maga I. Szulejmán szultán először az 1529. esztendőben, majd 1532-ben újra, és aztán 1566-ban is Bécs ellen indult, de Szigetvár ostrománál meghalt. Utódai sem adták fel az osztrák város megszerzését, Kara Musztafa nagyvezír azonban 1683. szeptember 12-én megsemmisítő vereséget szenvedett.
Nos, az egyik verzió szerint az 1529-es ostrom szenvedései után, amikor a törökök elvonultak, egy Wendler nevű sütőmester határozta el, hogy félhold alakú süteményt készít, ezzel vesz elégtételt a törökök okozta hosszú koplalásért. A másik magyarázat a kifli születését későbbre teszi, és az ötletet egy volt lengyel katonához, Franz Kolschitzkyhoz, az első kávéház tulajdonosához köti, aki 1683-ban, a legutolsó török támadás idején a felmentő csapat hírét hozta meg Bécsbe. Na persze ez sem biztos, mert az első kávéház megnyitására állítólag Johannes Diodato örmény kereskedő kapott engedélyt a császártól 1685-ben. (A franciákkal később ismertette meg a kiflit a bécsi illetőségű Marie Antoinette, és lett a neve croissant, ami félholdat jelent.)
Most itt a történet vége, annál is inkább, mert unokáim következő kérdése így hangzott: Nagyi, a törökök szeretik a kiflit? Majd ezt is megbeszéljük, most sütök egy adag kiflit!
Mari nagyi
