Vaníliás sajttorta lime-os eperraguval
Számomra is feltérképezetlen terület volt eddig ez a desszert, annak ellenére, hogy sok helyen kóstoltam már és lettem lenyűgözve a gazdag, krémes, ugyanakkor nagyon könnyű tortaszeletektől.
Az eredeti, New York városának nevét viselőt torta már az elnevezés által is világkarrierre predesztinálódott, persze az eredeti, cream cheese alapanyagot elég nehéz beszerezni. Sok-sok recept átböngészése után arra jutottam, hogy az aranyárban mért, klasszikus natúr krémsajt helyett a nem sokkal, de valamelyest olcsóbb mascarponéhoz fordulok. Számos receptet találtam a gasztroblogokat böngészve, ahol ezt a zsíros krémsajtot használják a tortához, így megnyugodtam, hogy várhatóan siker koronázza a konyhai fáradozásaimat.
Ehhez képest sajnos nem sikerült életem első, nagyobb anyagi befektetést megélt sajttortája. Kilencven dekányi mascarponét, tejszínt, vaníliát, citromhéjat fektettem a műveletbe, egészen pontosan a vajas kekszalapra. A receptben a fixáló hozzávalót a kukoricaliszt jelentette, de sajnos nálam nagyon nem vált be.
Negyvenperces sütési idő után sem szilárdult meg a torta belseje, gondoltam, hogy az éjszaka folyamán talán összeáll majd és reggel boldogan fogom rácsorgatni a szilárd sajttortára a közben elkészült gyümölcsszószt. Na, nem így lett, a torta teteje ugyan szép lett, de belül teljesen folyékony maradt. Elkeseredésemben arra jutottam, hogy keményítőt kellett volna valószínűleg használnom, újító szellemmel én éppen nem ezt választottam, hanem a kukoricalisztes leírást. Na, ez volt a hiba. A rengeteg hozzávaló kárba veszett, kikanalazni tudtuk csak a tortaformából, amin egyébként jót nevettünk, a szomorúságom meg azért szép lassan feloszlott.
Nagyon fontos, hogy a tortaformát bugyoláljuk alufóliába, különben a forma oldalán, a kis réseken kifolyik a megolvadt krém és odaég a sütőben. Várom a tapasztalatokat, kinek hogyan sikerült fixálnia a sajttortát!
