Sárinak óriási „szerencséje” van: ma már egészséges, mert hamar bekerült az egyik SOS Gyermekfaluba. Bár oxigénhiánnyal született és újra kellett éleszteni, úgy tűnik, hogy a fejlesztések eredményeképp mára behozta lemaradását. „Amikor hazahoztuk a kórházból, csak sírt és sírt, és nem akart enni. Mondta a férjem, hogy te, anya, tedd a melledre a gyereket, hátha megnyugszik! Nagyon fájt, mert nem volt benne tej, de abbahagyta a sírást és utána a cumisüveget is elfogadta. Egy hétig szoptattam, pedig nem is volt tejem. Így aludt el eleinte.” – meséli Sári nevelőanyukája, Évi.
Az SOS évente 400 gyereknek ad biztonságos otthont. Ők többnyire bántalmazás, elhanyagolás, a szülők szenvedélybetegsége, halála miatt kerültek ki családjukból. Itt nevelőszülőknél, családban nőhetnek fel, testvéreikkel együtt. Sári négy testvérét is Éviék nevelik. A kislány érkezésére már akkor számítottak, amikor még csak az anyukája hasában volt. A testvérek nagyon örültek kishúguknak.
Az SOS-ben 70 nevelőszülő dolgozik. Bár elsődleges cél az örökbe adás, vagy a családok újra egyesítése, a legtöbb gyerek bent ragad a rendszerben. Róluk az SOS-ben gondoskodnak felnőtté válásukig. A súlyos traumákat cipelő gyerekekkel pszichológus, fejlesztőpedagógus foglalkozik, hogy behozhassák lemaradásaikat. Mára már több fiatal is felsőoktatási intézményben tanul, vagy biztos szakma van a kezében.
