Egyáltalán nem vagyok az a régmúltat visszasíró típus, sőt. Meggyőződésem, hogy manapság egy fiatal nőnek, anyának vagy háziasszonynak szinte minden szempontból könnyebb dolga van, mint korábban bármikor. A különböző körülményekhez, élethelyzetekhez viszont ma is épp úgy meg kell tanulni alkalmazkodni, mint régen. Manapság főként az időhiánnyal, a családtagok szétszóródásával kell megküzdenünk, míg korábban mindig nagyobb nehézségeket okozott a pénz, és ebből adódóan az élelmiszerek hiánya. Sajnos ez a probléma a mai napig aktuális, csak talán kevésbé.
Nagyanyáink, dédanyáink és az összes többi felmenőink azért voltak verhetetlenek a maradékok újrafelhasználásában, mert gyakorlatilag nem volt más választásuk. Abból főztek, ami volt otthon, ha az épp a megmaradt, beszürkült főtt krumpli volt, akkor abból. Ezek a praktikák azonban most is nagyon kapóra jönnek mindannyiunknak, mert ételt senki sem szeret kidobni. Nem mellesleg, ezek a maradékmentő fogások nagyon finomak és legtöbbünknek nosztalgikus élményt nyújtanak.
A legváltozatosabban a már említett maradék főtt krumplit lehet elkészíteni. Csinálhatunk belőle nudlit, gnocchit, zsírban sült pogácsát, szilvás gombócot, csupa olyan ételt, amit az ember legszívesebben a lepattogzott zománcú, ezer éves vájlingból fogyasztana. A krumpli főzővízéből pedig suhintott leves készülhet, ami tulajdonképpen csak a berántott, keményítős főzővíz némi hagymával, dőzsölősebb napokon szalonnával.
De jobban belegondolva minden megmaradt ételből varázsolható valami új. A maradék főtt rizsből rizskoch, vagy bármilyen rakott zöldség, a megmaradt pörköltből húsos palacsinta, a száraz kifliből, kalácsból máglyarakás, öntött kifli, kalácsfelfújt, a tésztából vargabéles. A kész tejbegrízből rizike, egérke, vagy ki hogy ismeri a rántott tejbegrízt.
A megmaradt, levesben főtt húsokból, májból pástétomot csinálhatunk, a megmaradt piskótából pedig, hogy mást ne mondjak, somlói galuskát. A sokkomponensű saláták is eredetileg mind a maradékmentés szüleményei.
