Segítség, homokot eszik a gyerekem!

Minden gyermek életében eljön az a csodálatos kor, amikor már jobban érdekli az őt körülvevő világ, mint az evés-alvás-emésztés. És szép lassan eljön a játszóterezés ideje is.

Azoknak, akik már nem emlékeznek a homokozásra, azoknak, akiknek még nincs gyerekük, és azoknak, akiknek gyermeke még túl kicsi a homokozáshoz, üzenem: ne legyenek illúzióitok! Minden gyerek beleeszik a homokba. A szerencsésebb szülők gyerekei csak egyszer teszik meg, nagyjából akkor, amikor először találkoznak ezzel rendkívül érdekes anyaggal. Aztán gyorsan rájönnek, hogy a homok egy csomó mindenre jó, de megenni például pont nem akkora buli.

A kevésbé szerencsések csemetéi időről-időre újra belekóstolnak a játszótéri talajba. Talán mert már elfelejtették, hogy milyen ízű, esetleg abban bíztak, hogy időközben finomabbá/krémesebbé/lenyelhetőbbé változott. Aztán vannak azok a gyerekek, akik egész egyszerűen szeretik a homokot. Az ízéért, az állagáért, vagy a szülői megbotránkozásért, nem tudni. Emlékeztek Rebecára a Száz év magányból? Ő is folyton földet meg meszet evett – mikor olvastam, mindig nagyokat kellett nyelnem a gondolattól, hogy valami száraz por került a számba.

Kevesen tudják, de a homok- , föld- , mészevés hátterében – ezt elsősorban kismamáknál figyelték meg – állhat valamilyen ásványi anyag hiánya is, például vashiány. De mielőtt bárki a gyerekorvoshoz rohanna a kicsivel, fontos megjegyeznünk, hogy a gyerekek egyébként is képesek bármit a szájukba pakolni. Ennek az az oka, hogy egészén kicsi korunktól fogva az egyik legkifinomultabb érzékünk az ízlelés. A kisbabák tapasztalatszerzésének legalapvetőbb módja az, ha az adott dolgot megkóstolják. Legyen az papucs, hangya, szobanövény, vagy éppen homok.

És van a homokevésnek még egy oka: játék közben nemcsak várat, autópályát és formaállatkákat lehet csinálni, hanem sütiket, tortát, fagyit stb. És azt pedig meg kell kóstolni, nincs kecmec. Én azt gondolom, hogy tökélyre fejlesztettem ezt a homokkóstolást, a kanalazó kezemmel félig eltakarom a számat, aztán persze rágok bőszen, meg hümmögök, hogy milyen finom. De időnként lebukok, és akkor jönnek a gyerekek, és könyörtelenül megmutatják, hogy hogyan kell ezt valójában. És ha már a dolog megtörtént, a fejmosásnak sincs sok értelme – szemben a szájmosással (persze a hathatós érvelés sosem árt.)

Szóval a homokozó szélén kucorogva mindig legyen készenlétben egy palack víz, tuti, hogy előbb-utóbb szükség lesz rá!

Hozzászólások

Törölt felhasználó

Egyszer egy táborban egy békésen homokot ev? totyogóst szedtünk össze a nagyobb gyerekek közül, s vittük oda a szül?jének, hogy tán nem a legjobb a helyzet, csinálni kéne valamit a gyermekkel. Erre az orvos szül? annyit mondott, hogy "Homokot eszik? Az nem baj, azt nem lehet félrenyelni. Ha kavicsot eszik, az a baj, azt félre tudja nyelni..." És részér?l ennyi volt, nyugodtan homokozzon tovább a gyermek. Kissé tanácstalanul visszatettük a gyerk?cöt a homokozóba... Az ég világon semmi baja nem lett. (No persze nem volt macskapisilde a homokozó második funkciója.) Azóta is igyekszem nem elfelejteni ezt, hogy ha gyerekeim lesznek, ne aggódjam halálra az apróságokat. Bár azt hiszem, ennyire laza én sose leszek...

Címlapról ajánljuk

További cikkek

A görögdinnye tárolásának aranyszabályai

A dinnyével nem könnyű az élet. Már maga a kiválasztás is egy idegőrlő folyamat, ami alatt próbáljuk a legédesebb gyümölcsöt hazavinni. És ha ez sikerül, következik az újabb fejtörés: a tárolás kérdése.