A nagyi csodasütije

Hogyan oldjunk meg egy ilyen helyzetet: megígérjük unokánknak, mire felébred, viszünk neki almás sütit, ám úgy tűnik, könnyelmű ígéretet tettünk.

Szívet melengető ajándékot kaptam a nyáron: lányomék megkurtították üdülésüket, így egy hétig én is élvezhettem a Balaton-felvidék szépségeit. Meg is érkeztünk barátnőmmel a kis faluba, átvettük a házat, lányomék útra keltek, és már éppen indultunk be a házba, amikor megjelent egy úr, szatyornyi, frissen szedett almával, és kérdezte, elfogadjuk-e tőle. Igent mondtam, és beinvitáltam, hogy kifizessem. Kissé sértődötten közölte: – Nem eladni, hanem ajándékba hoztam, nem kérek pénzt érte. Na, jó, akkor sütök belőle valami finomat, és megkínálom – ajánlottam fel. Mire ezt válaszolta: – Azt ne tegye. Hetek óta mindennap valamilyen almásat süt a feleségem.

Ezek után mit tehettem, elfogadtam az almát, hiszen némi segítőkészség csak szorult belém. Ott maradtunk hát egy halom gyönyörű almával, és mivel úgyis készültünk a közelben nyaraló unokámhoz, és bár nem volt betervezve a sütögetés, de ha már süteményről esett szó, gondoltam, gyorsan elkészítjük, és viszünk neki is belőle. Meg is beszéltem vele, alvás után vár minket – és a sütit.

Az ajándék frissen szedett alma

Körülnéztünk, megvolt minden hozzávaló. (A bolt aznap zárva tartott.) Finomlisztet ugyan nem találtunk, de ráakadtunk egy félzacskónyi teljes kiőrlésű biolisztre. Nosza, lássunk hozzá hamar! Akkor jöttünk rá, hogy csak egyvalami hiányzik, mégpedig a mérleg. Tűvé tettünk mindent, de az amúgy jól felszerelt házban mérleget, mérőedényt nem találtunk. Nincs veszve semmi, egy gyakorlott nagymamán csak nem fog ki a mérleg! Kreáltam a meglévő hozzávalókból egy receptet. Amit tudtam: 1 púpozott evőkanál liszt az 2 dkg, körülbelül ugyanannyi a cukor is, a többi alapanyag nem gond.

Íme, a tészta

  • 12 evőkanál liszt
  • 4 csapott evőkanál cukor
  • 15 dkg vaj
  • 1 tojás, csipet só
  • fél csomag sütőpor

Mivel nem tudtam, hogy „viselkedik” a teljes kiőrlésű liszt, tettem még hozzá 1 késhegynyi szódabikarbónát is, hogy lazítsa. Tejföl is akadt, ha szükség lenne rá. Mindezt gyorsan összegyúrtam, ment a hűtőbe, jöhetett az almatöltelék.

Evőkanálnyi mértékegységbe átszámítani egy halom almát, meghaladta az amúgy sem briliáns matematikai, kalkulációs, vagy nem is tudom, milyen képességeimet – ezzel barátnőm sem kísérletezett. Azt pedig végképp nem részletezném, amikor a kertben kétkarú emelőt próbáltam összeállítani egy darab deszkával, 1 kg sóval (ez lett volna az ellensúly)… A labilis alkotmányról minden szerteszét repült. Összeszedtem a fűből az almákat, gyorsan meghámoztuk, kicsit pároltuk, cukroztuk – sokat kóstoltuk közben, mert azt ugye hiába tudjuk, hogy cukorból mennyi a két deka, ha fogalmunk sincs, mennyi az alma –, ment bele fahéj is. Közben elősütöttük a kerek formában a tésztát, jól megpakoltuk a töltelékkel, egy darab, félretett nyers tésztát pedig ráreszeltünk a tetejére.

Íme az almás süti

Megsült rendben, indultunk, időben érkeztünk, nagy sikere lett, az utolsó morzsáig elfogyott. A maradék tölteléket is felhasználtuk pár nap múlva, lett belőle almakrémleves.

Ennek az almás sütinek a receptjét viszont meg sem próbáltam feltölteni a NoSaltyra, de azt hiszem, nem nagyon kell megmagyaráznom, hogy miért.

Kísérletező kedvűeknek viszont nagyon ajánlom!

Mari nagyi

Hozzászólások

Törölt felhasználó

Kedves Nagymama, az ajándékba kapott almákat miért "tetszett" szétszórni a fa alatt? Mint írta "Összeszedtem a f?b?l az almákat"

Veres Mari

Kedves katycabogar! Mert próbáltam kiegyensúlyozni az 1 kg sóval, de nagyon labilis volt a "mérlegem", és szerteszét gurultak az almák. Elnézést, ha nem volt érthet?, akkor talán beleírok még egy mondatot. Üdv., Mari nagyi

Címlapról ajánljuk

További cikkek