Krémest otthon

Nem is olyan nehéz, mint amilyennek elsőre tűnik, de az tény, hogy az igazi krémes nem 5 perc alatt készül.

Persze ha pudingport használunk a krémhez, akkor lehet gyorsítani a folyamaton, de mint minden más ételnél, a krémesnél is ég és föld a különbség, ha minőségi alapanyagokat használunk. Bár a pudingpor alapja is kukoricakeményítő, ami a valódi cukrászkrémbe is kell, de a vanillin és igazi vanília között nagy a szakadék, valamint a tartósítószerek és stabilizálók sem kellenek egy jó krémeshez… De ne szaladjunk ennyire előre.

A krémes eredete ködös, de a mille feuille közeli rokona, nevezik még Napoleonnak is. A mille feuille-el szemben két tésztaréteg között található a cukrászkrém, esetleg – ha a cukrászdai francia krémest nézem, egy réteg tejszínhab is, és amelynek tetején még akár karamell is található. Tulajdonképpen nagyon könnyű dolgunk van, hiszen bolti leveles tésztából készíthetjük és a cukrászkrém pedig nem egy bonyolult dolog, csak éppen ki kell várni, amíg kihűl. És, hogy pontosan mi ez? Egy tojásos, tejes főzött krém, amelyet a tojáson kívül még kukoricakeményítővel, és/vagy liszttel is sűrítenek, hogy biztosan megtartsa a formáját és ne folyjon szét. Gyorsan összedobjuk előző este, majd hagyjuk hűlni, és másnap már csak a tésztarétegeket kell megsütnünk. Ha akarjuk, egyben megsütjük egy tepsin a leveles tésztát, aztán szeleteljük – természetesen páros számra. Ekkor magas, levegős tésztát kapunk, ami inkább olvad, mint rágható. Én viszont inkább azt szeretem, ha a tészta kicsit masszívabb, ezért egy másik tepsit rátéve sütöm, így nem tud feljönni. Ráadásul kihűtve könnyedén szeletelhető egy recés késsel. Ami viszont mindkettőnek jót tesz, az egy kis porcukor a tetején, ami gyönyörűen karamellizálódik és roppanós lesz.

Ha nagyon ki akarunk tenni magunkért, a süti összeállításánál még bevethetünk egy réteg tejszínhabot is, sőt, karamellszószt is készíthetünk a tetejére. Ezt a legegyszerűbben sűrített tej karamellizálásával tudjuk elérni, vagy ha kicsit munkásabb szószra vágyunk, karamellizáljunk cukrot, majd pár löttyintésnyi tejszínnel hígítsuk. Mindkettő megfelel annak a célnak, hogy egy folyékony – tehát jól csepegtethető – de kissé megdermedő befejezést adjunk ennek a sütinek. A lényeg úgyis a tészta és a krém, a többi csak ráadás!

Hozzászólások

Címlapról ajánljuk

További cikkek