Így lehettem ott és tölthettem el életem legfantasztikusabb szakmai két hetét. Láttam eredetiben szumó versenyt és láttam az edzőtermüket is. Láttam, hogy mit és mennyit esznek.
Na, az nem mindennapi.Megkóstolhattam a legfinomabb szakékat.Ez az ital a rizsből készült bor. Viszont nagyon érdekes, hogy úgy készítik, mint mi a sört.Lecsiszolják a rizsszemeket, főzik, erjesztik, érlelik. Hihetetlen, de ugyanolyan változatos az íz világuk, mint a mi borainknak.Tokió üzleti negyedében egy szabóságban kóstoltam végig ezeket a finom italokat. Viszont ez a szabóság egy magán klubnak adott helyet. Ezt a klubot Tokió legtekintélyesebb szaké szakértői alkotják. Az ő javaslatukra mentem el Kyotóba egy 400 éves szakét előállító manufaktúrába.
A látogatásnak, durva vége lett.Képzeljék el egész nap kóstolgatni a finom italokat, majd a nap végén egy 5órás nagyon sokfogásos fantasztikus szaké vacsorát elfogyasztani.Jó kedvem volt az biztos, de az is biztos, hogy ilyen szépen tálalt vacsorát ott láttam először.Még az sem mindegy, hogy milyen a mintája a tányérnak.
Ha már szóba került a bor, akkor meg kell jegyeznem, hogy japán éghajlata nem kedvez a gyümölcsöknek. Így a szőlőnek sem. Mégis készítenek bort.Nem hinnék, én sem hittem, amíg nem láttam, hogy mi a megoldás.Komplett déli fekvésű hegyoldalakat üvegházzá alakítanak. Na az alatt, márjól érzi magát a szőlő. Tetszik, nem tetszik, bor az lesz.Méghozzá japán bor. Hiszen ez Japán.Jövő héten folytatom.
Amúgy a japán palacsintát az utcán készítették, egy elektromos biciklire szerelt teflon bevonatos speciális sütőgépezetben.
„Egyenek mindig jót, és élvezzék az ízeket”
Buday Péter
