A kelet-európai kalácsnak, a babkának igazi reneszánsza van. Amerika és Nyugat-Európa felkapott, apró pékségeiben - amit ma már nem kézművesnek, hanem "artisan"-nak hívunk - sorra ott figyelnek a polcokon, különböző töltelékkel. Hogy ennek az az oka, hogy egy nagyon régi receptről van szó, vagy az, hogy kevés munkával is egy átlagosnál jóval mutatósabb pékárut kapunk, mint az átlag, az rejtély, a babkának mindenesetre hatalmas sikere van szerte a világban.
De melyiknek is? Ha azt mondjuk, babka, már csak a hangzás miatt is arra asszociálunk, hogy egy ukrán, orosz, esetleg lengyel ételről van szó. Ez így is van - a babka egy belorusz-ukrán eredetű recept, ami az orosz 'nagymama' szóból kapta a nevét. Ja, és semmi köze a hipsterpékségek sztárjához, a csavart kalácshoz. Az ukrán babka egy aszalt gyümölcsökkel töltött tészta, ami leginkább egy kuglófra vagy panettonére hasonlít.
A mai vendégünk viszont egy szintén kelet-európai gyökerű, de Amerikában befutott, zsidó eredetű édesség, amit úgy készítettek, hogy a kalácstészta maradékait megkenték fahéjjal vagy lekvárral, feltekerték, és így sütötték meg. Nyilván már akkor is főleg a gyerekek kedvence volt, pedig az eredeti lakóhelyén, az askenázi közösségekben még jóval szerényebb babkákat készítettek, mint manapság.
Első berobbanása még a XIX. század végére tehető, mikor a szegényebb, kelet-európai végekről egyre több askenázi bevándorló érkezett Amerikába. A bevándorlók elsődleges megélhetési forrása az otthoni receptjeik elkészítése és értékesítése lett, így ismerte meg az Újvilág a babkát. A XX. század folyamán aztán ő sem kerülhette el a sorsát - műanyagba csomagolva, silány minőségben, elképesztő sok cukorral került be az áruházak polcaira, hogy aztán a XXI. század elején újraéledjen, és a kis pékségek egyik házi készítésű sztárterméke legyen.
A Nutella pedig?
A második világháború után, hiába álltak az olaszok a győztes oldalon, a csokihiány őket is érintette, hiába masíroztak rajtuk végig az amerikaiak, és hiába szórták a konzerves kaját úgy, mint esküvő idején a násznép a rizsszemeket.A mogyorótermeléséről híres Piedmontban, egy fiatal cukrász, Pietro Ferrero fejlesztette ki a kevés csokit, annál több mogyorót tartalmazó, kenyérre kenhető, kalóriadús, édes krémet, amit aztán Giandujot-nak nevezett el. Ez a krém lett később a Supercrema, 1964-ben pedig, mikor a jólét tombolni kezdett Olaszországban is, Pietro fia, Michele kicsit átalakította a receptet, és onnantól a ferrero Nutella néven forgalmazta a világ legismertebb édes krémét.
Mivel a babka egy elronthatatlan, egyszerű, de nagyon mutatós kelt kalács, a Nutellát pedig nincs olyan, aki ne szeretné, az idei húsvétra tökéletes ötlet, még annak is, akinek eszébe sem jutott kalácsot készíteni!
