Minden lében két kanál, de ha lehet három. Kommunikációs szakemberként élem meglehetősen mozgalmas életem, de amikor időm engedi, nagy konyhai sziesztákat rendezek, pepecselek, kísérletezem. Néha nagyon kiteszek magamért, ami azt jelenti, hogy kitekerek a piacra, homlokráncolva jó alaposan kiválasztom az alapanyagokat, szagolok, kóstolok, kérdezek. Majd hazamegyek, és minden lángrózsát begyújtok, kipakolom a friss árut a pultra és kezdődhet a zsúr. Ez az egyik kedvenc időtöltésem; az előkészítést, gondolkozást, inspirálódást pedig szívesen megosztom veletek!
Van, hogy nincs időm, mert leszív a munka, vagy rohanok egész nap. Ilyenkor csak kitámolygok a konyhába, (általában nagyon éhesen) és villám mozdulatokkal összevágok egy kis gombát, sárgarépát, zellert, hagymát, koriandert plusz mínusz 2-3 hűtőfiát és ha a szekrényben van kókusztej vagy pesto, akkor nyakon öntöm vele. Kuszkusz, rizs, masnitészta, kukoricadara és szárított rizstésztalap mindig van. Mert kell. Ahogy a többi dolog is, amitől a takarítónő péntekenként sírógörcsöt kap.
14 éves korom óta főzök magamnak, és mióta vannak barátaim nekik is. A vidéki nagyszülőknek köszönhetően sok időt töltöttem a kertben játékkal (azt, hogy gyomláltam és ültettem csak később értettem meg), így a mai napig levelükről megismerem a kert kincseit.
Később Londonban kettő- majd Tokyóban is további két évet éltem, ahol elmerültem az alapanyagok felfedezésében és végül saját főzőtanfolyamot indítottam. Minden héten japán háziasszonyok és diáklányok foglalták el a lakásunkat és bújtak bele a kockás mamuszokba, hogy aztán a konyhában saibashi-t ragadhassanak.
Alkalmanként 1-2 órát töltöttem Yoyogi szupermarketeiben Google fordítóval a kezemben, hogy aztán tizedszer is megvegyem a rejtélyes tutti frutti, feketebab vagy éppen vanília-shake ízesítésű szójatejet.
De végigbecézhettem a halpult összes lakóját, kézbe vehettem a legfurcsább zöldségeket és/vagy gyümölcsöket, majd a legkevesebb bizonyossággal távoztam, reménykedve, hogy aznap is kisül valami jó az ételkísérletből.
A címlapfotóm például azt a boldog pillanatot mutatja, amikor először ettem oden-t. Az oden egy halalapléből készült zöldségekkel, tojással, rizstésztával, daikonnal (japán retek) készülő fogás, amit melegen, a sarki szupermarketben lehetett kapni. Mivel karalábé nincsen Japánban és a daikon ebben a levesben megszólalásig hasonlított rá, így jött az isteni szikra, hogy a gulyáslevesemben is ezt fogom használni karalábé helyett. Szóval ennek örülök annyira a bonsaira nyírt fák alatt.
A brit konyha multikulturális jellege elvarázsolt és a londoni ételek sokszínűsége, az indiai, pakisztáni, soul konyha legjobbjai levettek a lábamról. Ezek az élmények ösztönöztek arra, hogy megosszam a sok utánajárás, kérdezősködés és kóstolás eredményét. Hiszen ahogy minden, a főzés is egy soha véget nem érő tanulási, tapasztalási folyamat. Írni fogok hazai ételkülönlegességekről, az ázsiai konyha furcsaságairól, valamint megosztom veletek legújabb felfedezéseimet.
