Tudtad? Régen, ha valaki toast-ot mondott, annak valóban köze volt a pirítóshoz!

Ha hiszitek, ha nem, voltak idők, amikor koccintáskor a sör vagy bor mellett egy szelet kenyér is előkerült. Ezért mondunk toast-ot egymásra!  

Gondoltál már arra, miért emelgetjük világszerte a TOAST-ot, azaz a pirítós kenyeret koccintáskor, vagy ha toastot, azaz köszöntőt mondunk valakire? IGEN, azért, mert anno tényleg köze volt a kenyérhez.

T. Hollis metszete - mulatozó népek puncsos tállal, amiben rendszerint megannyi sop, azaz toast ázott

A középkori Európa kiváltságosai naponta fogyasztottak meleg bort és azzal átitatott pirított "toast"kenyeret, később ez a "szottyosított" kenyér (angolul: sop) az alkohol mellett a levesek vagy akár a tej mellett is felbukkant - állítólag még Jeanne d'Arc is szerette.

A kenyér a bőség szimbóluma lett. Az angolok például a mai napig őrzik azt a hagyományt, hogy szüretkor az almafákra ciderrel átitatott toastkenyereket aggatnak.

Egy valamire való sop hozzávalói ezek voltak: jófajta fehér kenyér felszeletelve, tűz felett megpirítva, cukorral, gyömbérrel vagy zöldfűszerekkel (például sóskával) ízesítve. Olyannyira fontos hagyománya volt a sop-nak Angliában, hogy asoup (leves) és supper (vacsora) szavak is belőle eredeztethetők, sőt, még a filozófus Francis Bacon is írt róla a 16. században.

Karácsonyi sop Svédországban, 1910

Egyébként nem csak Angliára volt ez jellemző, a svédek is szerették a sop-ot, azaz a valamilyen ízes folyadékba áztatott kenyeret, sőt, a modern kori cruton, azaz levesbetét is a sop egyik leszármazottjának tekinthető - mondjuk egy jó francia hagymalevesben.

Shakespeare is említést tesz róla, helyesebben egyik karaktere, Falstaff, aki mikor toastot óhajt, az nem mást jelent, mint bort és kenyeret.

Falstaff

Az 1700-as években a toast szó jelentése az étel helyett inkább az esemény felé, azaz egymás köszöntése (és az ivás) felé tolódott - a toast-olók boroztak, ették hozzá az ázott kenyeret, szónokoltak, beszédeket mondtak, és persze lerészegedtek.

A köszöntések egyik fő témája természetesen a FEHÉRNÉP volt, sőt, a toast szó sokszor magára a hölgyre utalt - ha egy nőt kivételesen szépnek tartottak, ő volt a "toast of the town", azaz a város toast-ja.

A fáma szerint egyszer az egyik szépséget férfi csodálói meglesték fürdés közben, Bath városában. Egyikük annyira elkötelezett rajongó volt, hogy ivott a fürdővízből, mire egy másik kijelentette, ő ugyan nem kér belőle, inkább a "toast"-ra vágyik - azaz magára a hölgyre.

Szóval legközelebb, ha koccintotok, válasszátok a borban, pezsgőben áztatott kenyeret, legalább egy csapásra jól is laktok!

És ezt láttad már az ízHUSZÁR-magazinon?

Egy fiatal pár egy hónapig csak mások által kidobásra ítélt ételt evett

via

Címlapról ajánljuk

„Leszámolhatnánk-e azzal, hogy a hortobágyi húsos palacsinta ciki?” – Interjú...

Nagyon sok irányból lehetne hozzá közelíteni, és mindegyik megérne akár egy önálló cikket is. Legyen szó a pályaívéről, a Bocuse d’Or-ról, a Michelin-csillagokról, Szulló Szabina a séfszakma minden fontos állomását megjárta. Mégsem ambicionálja, hogy állandóan szerepeljen, mint mondja, az ő terepe a konyha, ami pedig máig lázban tartja, az a főzés és maguk az ételek. A Nosaltynak adott nagyinterjújában beszélt többek között arról is, hogy mit csinálna a saját pályáján másképp, hogy mi az, amit már neki kell másképp csinálnia az új generáció tagjaival, és hogy min múlt az, hogy máig a nordic cuisine-től hangos a csúcsgasztronómia világa ahelyett, hogy a magyar csodáról beszélnénk.

Kormos Lili

További cikkek