Szakácsságom kezdete... nem is számolom vissza! Inkább azt mondom, jó 25 éve sütök-főzök saját vidéki konyhámban férjemnek és két gyermekemnek. Jómagam nem fogyasztok húsokat 15 éve...Illetve ez nem tejesen igaz, mert halat eszem. Nem vagyok vegetáriánus, de a konyhámban előnyt élvez minden húsmentes étel.

Természetesen a családomnak megfőzöm a húsokat, igényük szerint, de a receptjeim között többnyire húsmentes ételeket találtok és sok-sok édességet, hiszen rettentő édesszájú a család. Igyekszem egészségesen táplálkozni, és a családomat is eszerint etetni.

A Nosalty-t régóta ismerem, böngészem, a receptjeimet pedig akkor töltöttem fel, amikor gyesen voltam itthon a két gyerkőccel. Mióta visszamentem dolgozni, sajnos kevesebb idő jut ilyesmire. Viszont ha nincs ötletem a hétvégi menüt illetően, akkor itt biztosan találok valamit.

Engedjétek meg, hogy elmeséljek egy számomra kedves, bár nem egészen konyhai történetet:Kisgyermekként édesanyámmal mikor vásárolni mentünk, a boltban a kenyeres pultnál mindig megkérdezte tőlem: - Kérsz egy vajas kiflit? - Kérek! - válaszoltam. De mikor megkaptam és beleharaptam, csalódottan kellett megállapítanom, hogy nincs is megvajazva... Ez így ment sok-sok alkalommal, mire beletörődtem, hogy az én vajas kiflimet midig elfelejtik megvajazni.

Aztán eltelt sok-sok év, férjhez mentem, és időközben azt is megtanultam, hogy a vajas kifli nem "úgy" vajas, ahogyan én gyermekként hittem... Elmeséltem ezt a történetet a férjemnek is, aki jól megmosolygott ezért. De pár nap múlva, mikor mentem a helyi pékhez, és kértem két vajas kiflit munkába menet, döbbenten vettem el őket az árus hölgytől. Meg voltak vajazva! Annyira meglepődtem, hogy csak álltam, és fizetni is elfelejtettem. - De ez meg van vajazva! - mondtam az eladónak teljes zavaromban. Mire ő: - Igen, ez vajas kifli!A kedves férjem így intézte el nekem, hogy végre kaphassak "igazi" vajas kiflit.