Olaszországban járva régiónként más és más a helyi pizzakülönlegesség. Azonban bármilyen feltéttel is készüljön a pizzánk, van pár alapszabály, amit megjegyezve mindig garantáltan fantasztikus korongokat süthetünk.
Eleve fontos a lisztválasztás, mondhatni a liszt a lelke mindennek. Pizzakészítéshez érdemes 00-ás lisztet használni, ami a hagyományos finomlisztekhez képest finomabbra őrölt és jóval többször átszitált liszttípus. Ennek köszönhetően a tészta sok vizet képes felvenni és jó ruganyos lesz, de anélkül, hogy a kézhezragadós rémálommá válna.
A tészta elkészítéséhez érdemes először az élesztőt és a sót feloldani a vízben, és csak aztán hozzákeverni a lisztet. Magát a lisztet az elején fakanállal keverjük el a folyadékban, majd amikor már kezd összeállni, akkor kezdjük el kézzel dagasztani. A pizzatészta-készítésnek egyértelműen ez a legmelósabb része: a tésztát legalább 15 percig érdemes gyúrni-dagasztani. Akkor tökéletes az állaga, amikor már teljesen egynemű, ruganyos, és tisztán elválik az edény falától.
Ha a gyúrással megvagyunk, szedjük négyfelé a tésztát, és egyesével még hajtogassuk át párszor. A gombócokat aztán tegyük kiolajozott tepsibe, fedjük le folpackkal, majd tegyük legalább 24 órára hűtőszekrénybe. A hosszú kelesztés nemcsak a pizza textúráját teszi könnyedebbé és levegősebbé, de az ízeket is jobban kihozza.
A pihentetési idő lejártával nekiállhatunk belisztezett felületen, kézzel kinyújtani a tésztákat. Közben érdemes már a sütőt is előmelegíteni, méghozzá a lehető legmagasabb hőfokra. Mi most a Gorenje pizzasütő funkcióját próbáltuk ki, aminek köszönhetően 300 fokos forróságban sültek ropogós szélűre a pizzák, hasonlóan a nápolyi kemencékhez.
Ha rendszeresen sütünk pizzát, akkor a tökéletes eredmény érdekében érdemes beszerezni pizzakövet és pizzalapátot is. A pizzakövet a sütő aljára téve, azzal együtt melegítsük fel, a pizzalapát pedig azért nagyszerű, mert segítségével a kész, megdíszített pizzát egyből a forró pizzakőre tudjuk csúsztatni.
És hogy mi kerüljön a pizzára? Gyakorlatilag bármi, de ha ránk hallgattok, és a kevesebb több elvet követitek, 4-5 íznél nem kell többnek keverednie. Mi most Vesuvio pizzát készítettünk, ami nevéhez híven a Vezúv vulkánt hivatott szimbolizálni a közepén trónoló tojással.
A tésztát jó minőségű passátával kentük meg, majd fokhagymával párolt spenóttal és mozzarellával pakoltuk meg. A pizzák közepén azonban hagyjunk egy-egy részt üresen, és ide üssünk bele egy-egy tojást, ami a sütőben aztán fantasztikus tükörtojássá sül.
A kész pizzára ízlés szerint tehetünk még prosciuttót, majd fogyasszuk azon melegében. A megvágott tojásból lávaként fog kifolyni a forró sárgája – hát nem pont olyan, mint a Vezúv?
Hozzászólások (0)