Diós-narancsos szaloncukor

Régen nagyon szerettem leenni a karácsonyfáról a szaloncukrot. Mióta diétáznom kell, ez kimaradt a karácsonyi finomságok közül. Sokat vadásztam receptek után, és találtam is rengeteg finomabbnál finomabb házi szaloncukrot, de sajnos java részük rengeteg cukorral készül. Ennek a változatnak az édességét a mazsola adja, így nem kell bele egy csipet cukor sem. Sajnos túl gyorsan kopik, azt hiszem, karácsonyig még kell készítenem egy újabb adagot. :D Ebből a mennyiségből nekem 80 db szaloncukor lett. Mit ne mondjak, kellett hozzá türelem, de az illat, ami készítés közben belengi a konyhát, és a végeredmény mindent megér! Egy ötlet: a szaloncukor talán még egészségesebbé tehető, ha a mazsola egy részét, vagy egészét kiváltjuk diétás dzsemmel, de inkább lekvárral. Ebben az esetben a szárazanyag (kókusz, dió) és a lekvár, -vagy lekvár és mazsola- arányán módosítani kell. A lényeg, hogy jól formálható masszát kapjunk, de ne legyen lágy és szikkadás után könnyen be is tudjuk vonni csokoládéval. Azt hiszem, így is ki fogom próbálni.:) Mióta felkerült a recept újra és újra elkészítettem a szaloncukrokat. Most legutóbb persze karácsonyra (2012.), bár végül kis csúszás után a két ünnep között lett kész. :) Ahogy olvastam (és tanultam) a kedves hozzászólásokból -nagyon jó tudni, hogy ilyen sokan kipróbálták a receptet-, úgy én is többféleképpen kipróbáltam a bevonást és mostanra "kidolgoztam" egy csoki-lecsepegtető technikát, ami nálam jól bevált: Ahogy forgatás után a villán csücsül a cukor, a villát óvatosan a tál széléhez kocogtattam. Így kis idő után szépen elkezdett róla (vékony sugárban) lecsorogni a plusz csokoládé. A villa aljáról pedig a fogpiszkálóval húztam le a felesleget. Az olvasztott csokit menet közben folyamatosan kevergettem, így mindig folyékony maradt; könnyebben ment az "öltöztetés" és egészen vékony lett a bevonat. Remélem segítség lesz! :) Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánok Mindenkinek! További képeket találtok a blogomon.